Hadas Kriszta bár nem szokott igent mondani tévés valóságshowk-ra, Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című műsorra mégis igent mondott. Emellett azonban számos új kihívás is vár rá jelenleg.
Fotó: RTL / Sajtóklub
„Néztem és szerettem az előző évadot, és pontosan tudtam, hogy itt nem kell számolnom azzal a magánéleti körítéssel, ami a legtöbb esetben távol tart a kereskedelmi tévés műsoroktól. Ettől még persze voltak aggályaim, többek között az, hogy teljesen alkalmatlan vagyok a színjátszásra. Nem tudok jól hazudni, minden látszik az arcomon. De ettől eltekintettem, mert annyira érdekelt, mit hoz ki belőlem a játék.” – árulta el Kriszta a Story magazinnak.
Hatalmas meglepetések érték a műsorban
Kriszta elárulta, hogy az egyik legnagyobb meglepetést számára Sváby András okozta.
„Hiába vagyunk barátok Sváby Andrissal, sejtelmem sem volt arról, hogy ő is beköltözik a kastélyba. A szerződésünk tiltja, hogy bárkivel is megosszuk, játékosok leszünk, ezért bármennyire is szerettem volna, nem mondhattam el neki, hova készülök. Így aztán tanácsot sem kértem tőle” – kezdett bele a mesélésbe, majd elárulta: legnagyobb meglepetésére azonban pont vele volt a legtöbb konfliktusa.
„Azóta Andrással természetesen megbeszéltük. A műsor után ő volt az első, aki megkeresett sms-ben” – tette hozzá.
De nem ez volt az egyetlen dolog, amelyen igencsak meglepődött a forgatás során:
Már a második nap sem voltam képes szerkesztői szemmel követni az egészet, annyira magával ragadt a nyomozás – folytatja. – Ez egy nagyszerű önismereti kaland, ahol akarva akaratlanul kap az ember egyfajta bizonyítványt a saját személyiségéről. Engem többször is elragadtak az érzelmeim, és előfordult, hogy úsztam az árral. Értek hatalmas csalódások, pozitív visszaigazolások is
Máris belevette magát a munkába
„A Jön a baba után Jön a nagyi is lesz! – újságolja. – Egészen egyszerűen azért, mert végtelenül bosszant a nagymamaság ábrázolása a médiában. Nemcsak unokázunk és várjuk a halált. Én például amellett, hogy amikor csak tehetem és szükséges, vigyázok az unokámra, dolgozom, háztartást vezetek, segítek a gyerekeimnek, és még sok egyéb mást is csinálok. Nem vagyok egy klasszikus lekvárbefőzős nagymama, de igyekszem jól csinálni. Itt az ideje leszámolni ezekkel a régi sztereotípiákkal, mi ötvenes nagymamák is legalább annyira sokszínűek vagyunk, mint a húszas éveikben járó nők”
