Bejelentette visszavonulását Hosszú Katinka, háromszoros olimpiai, huszonhatszoros világ- és harmincötszörös Európa-bajnok úszónő. A versenysporttól 35 esztendősen búcsúzó „Iron Lady” elsőként tartotta egy időben a világcsúcsot mind az öt vegyesúszó számban (200 m, 400 m, rövid pályán: 100 m, 200 m, 400 m).
Hosszú Katinka szerda este az alább szó szerint
közölt bejegyzést tette közösségi oldalán:
Bejelentem a visszavonulásom, köszönöm mindenkinek aki részese volt és szurkolt!
Utam a vízben
Harminc éven át a víz volt az otthonom, egy szentély, ahol megnyugvást és erőt találtam. Attól a pillanattól kezdve, hogy gyermekként először raktam a lábam a medencébe, tudtam, hogy valami varázslatosat fedeztem fel. A víz hűvös ölelése olyan volt, mintha hazatértem volna, egy hely, ahol a gravitáció megszűnt létezni, és minden egyes kartempó közelebb vitt az álmaimhoz.
Ahogy előrehaladtam az úszókarrieremben,
a kíváncsi gyerekből az egyik valaha legeredményesebb női úszóvá váltam. Minden egyes verseny, amelyet megnyertem, nemcsak a kemény munkám és elkötelezettségem bizonyítéka volt, hanem a rengeteg edzésórának, a meghozott áldozatoknak és a családom, edzőim meg nem ingó támogatásának a tükröződése is. Sose felejtem a verseny izgalmát—az adrenalinszintem, ahogy a rajtkövön álltam, a világ elhalványult, csak a szívverésem hangja és a verseny ígérete maradt.
Pályafutásom során olyan értékes leckéket tanultam meg, melyek messze túlmutattak a sporton. Az úszás megtanított a kitartásra a nehézségekkel szemben, a fegyelem fontosságára és a csapatmunka szépségére. Életem végéig tartó barátságokat szereztem, közösen nevettünk és sírtunk, megtapasztaltam a győzelmek örömét és a vereségek tanulságait. Minden egyes verseny egy új fejezet volt, egy lehetőség, hogy túllépjem a határaimat és felfedezzem a lehetőségem mélységeit.
Most, ahogy visszatekintek a karrieremre,
óriási beteljesülést érzek. Az érmek és rekordok értékesek, de ami a legmélyebben megmaradt, az az úszás iránti örök szeretetem. Még azután is, hogy felakasztottam a versenydresszt, a víz továbbra is hívogat. Még mindig rengeteg örömöt találok a kartempók csapásában, a lágy fröccsenésekben és a felszín alatt érzett békés magányban.
A következő években remélem, hogy megoszthatom ezt a szenvedélyt másokkal—tanítva a fiatal úszóknak azt a varázslatot, amit a vízben találtam, és bátorítva őket, hogy kövessék az álmaikat. Számomra az úszás nemcsak egy sport; egy életen át tartó utazás, tele szeretettel, növekedéssel és a kiválóság hajszolásával. Ahogy belemerülök minden új napba, magammal viszem a tanult leckéket és a sport iránti örök hitet.
