Medvehagyma

Eisberg | 2013. Április 11.
Az elmúlt évek nagy újra felfedezettje a medvehagyma. Nevét onnét kapta, hogy előszeretettel fogyasztja a barnamedve, de további elnevezései (kígyóhagyma, vadfokhagyma, poroszhagyma) is igen beszédesek.
Medvehagyma

Magyarországon a Mecsekben található a fő lelőhelye, épp ezért szokás mediterrán növényként emlegetni, valójában azonban egész Európában és Észak-Ázsiában elterjedt, oly annyira, hogy az angolok például tősgyökeres brit növényként tartják számon.

Friss zöld levelei, akárcsak az egész növény, erőteljes fokhagyma szagot árasztanak. A rokonság azonban nem ér véget az illatban, hanem enyhe csípősség formájában visszaköszön a levél ízében is. A levél alak és a fokhagyma íz különleges párosításának köszönhetően nagyszerűen használható saláták, szendvicsek friss, pikáns fűszereként, de készülhet belőle leves vagy pesto, sóban tartósítva pedig az oroszok egyik kedvenc specialitását készíthetjük el vele.

A medvehagyma a gyógyászatban is használatos, felső légúti fertőzések kezelésére. Hosszútávon, többek között, jótékonyan hat, a keringésre, serkenti az emésztést és vérnyomáscsökkentő, azonban véralvadásgátló szereke szedése mellett, enyhe vérlemezke összecsapódást gátló funkciója miatt, kerülendő a fogyasztása, mivel fokozódhat a vérzés létrejöttének kockázata.

Emellett nem árt óvatosnak lennünk, ha magunk kívánjuk szedni a növényt, ugyanis levelei könnyen összetéveszthetőek a májusi gyöngyvirágéval. A két növényt a jellegzetes szag, illetve annak hiánya, alapján lehet megkülönböztetni.

A medvehagyma megtalálható az eisberg Tavaszi salátakeverékben.

Exit mobile version