A legnagyobb hibák, amiket egy rákos beteg a gyógyulása ellen véthet

nlc | 2016. Június 24.
A legjobb orvos és a legmodernebb gyógyszerek sem segíthetnek, ha a beteg nem akar meggyógyulni, vagy legalábbis nem tesz meg mindent azért a maga részéről, hogy az állapota javuljon. Ezek a leggyakoribb hibák, amit a páciensek elkövetnek, és ezzel lassítják a gyógyulásukat – ha ezt látjuk, ne hagyjuk őket, hogy a maguk feje után menjenek.

 

A rákos betegségek gyógyulási esélyei sokat javultak az elmúlt évtizedekben, és az utóbbi évek tudományos felfedezései, a modern okosgyógyszerek új távlatokat nyitottak a betegek számára. Ám hiába kezelnek valakit innovatív terápiákkal és korszerű gyógyszerekkel, ha nem tartja be azokat az alapvető szabályokat, amelyek a gyógyulását elősegítik. A legtöbbször ezeket a hibákat követik el a betegek.

“Még ráérek”

A halogatás a gyógyulás leggyakoribb kerékkötője. A betegek sokszor már egyértelműen érzik, hogy valami nincs rendben náluk, sőt azt is tudják, hogy ilyenkor ideje lenne orvoshoz fordulni, azonban mégsem teszik ezt meg. Ennek sok oka lehet: van, aki egyenesen retteg az orvosoktól, mások inkább azzal hitegetik magukat, hogy úgyis meggyógyulnak majd maguktól, és van, aki egyszerűen nem szeretne szembesülni azzal, hogy egy orvosi diagnózis kimondja róla, amit titkon már úgyis sejt, vagyis hogy megbetegedett és kezelésre szorul. Ám attól, hogy a problémát elhárítjuk, és nem veszünk tudomást róla, a betegség még él és virul: a rákos sejtek nem vesznek ki szabadnapot és nem lustulnak el, és burjánzásuk minden nappal rontja az esélyt a gyógyulásra. A halogató betegnek nem szabad igazat adni, és akár kényszeríteni is kell, hogy elmenjen kivizsgálásra és elkezdje a szükséges terápiát, hiszen minél előbb sor kerül rá, annál gyorsabban, biztosabban és olcsóbban felépülhet. Gyakran néhány héten múlik, hogy egy daganatos betegség még sikerrel kezelhető-e vagy sem, és ezt tudatosítani kell a betegben, mint ahogy azt is, hogy ha időben felismerik a problémáját, akkor a legtöbb esetben gyógyítható – még akkor is, ha rákról van szó.

“Tudom, mi a jó nekem”

A túlzott önbizalom, az elbizakodottság az ismeretek hiányosságának egyik legbiztosabb jele: aki folyton azt hajtogatja, hogy jól tudja, mire van szüksége ahhoz, hogy egészséges legyen, az jó eséllyel tévúton jár, és ahelyett, hogy szakértőre bízná magát, hibás praktikákkal és interneten összegyűjtött félinformációkra támaszkodó házi módszerekkel kúrálja magát. Általában ezek a módszerek nem hatnak, sőt legtöbbször csak rontanak a helyzetén, és mire ezt belátja, már túl késő ahhoz, hogy az orvosok segíteni tudjanak rajta. A rendíthetetlen hit a kuruzslók által terjesztett alternatív gyógymódokban, amelyek a modern orvostudománnyal szemben ősi titkokra hagyatkoznak és azonnal csodás gyógyulásokat ígérnek, az egyik biztos jele annak, hogy a beteg rossz úton jár. Az ilyen önfejű páciens nemcsak magát, de a környezetét is folyton meg akarja győzni az igazáról, és minél világosabb a kívülállók számára az, hogy becsapja magát, annál inkább ragaszkodik a téveszmékhez. Az ilyen beteget sem szabad magára hagyni a döntéseiben, és ha azt látjuk, hogy valami kétes értékű önterápiába akar kezdeni az internet sárkányfűárus oldalait böngészve, fogjuk kézen, és vigyük el egy megbízható szakemberhez kivizsgálásra. Ez azonban nem elég: az is fontos, hogy ügyeljünk rá, hogy betartsa az ott előírt kezeléseket.

“Nekem úgyis mindegy”

A gyógyulás két emberen múlik: az egyik az orvos, aki képes felismerni a betegséget és meghatározza a legjobb gyógymódot, a másik pedig a beteg, aki nem pusztán követi az orvos előírásait, hanem valóban meg is akar gyógyulni. Sok beteg állapota a passzív hozzáállás miatt nem javul abban az ütemben, ahogy egyébként javulhatna: a beteg megteszi, amit az orvosa tanácsol, de igazából nem hisz sem benne, sem önmagában. A pozitív személet, a hit a felépülés lehetőségében ma már az orvosok előtt is elismert tényezője a gyógyulás folyamatának, és egyértelműen kimutatható, hogy azok a betegek, akik bizakodóak, nem hagyják el magukat és hajlandóak mozgósítani a pozitív lelki energiáikat, jobb eséllyel és hamarabb állnak talpra. A passzivitás állapotából egyedül nehéz kilábalni, ezért az ilyen típusú beteget pszichésen is istápolni kell, ahogy a magyar nyelv találóan mondja: lelket kell belé verni. Ezt azonban ne tegyük saját ötleteinkre hagyatkozva, hanem kérjük ki egy szakember tanácsait: egy hozzáértő pszichológus ugyanis jóval nagyobb tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren nálunk, és meg tudja mondani, mik a célravezető módszerek egy ilyen betegnél.

Még több egészség cikk az NLCafén:

Exit mobile version