Fedák Sári nagyváradi vendégjátékáról írta Ady Endre: “Fedák Sári nem az a lány, akiről hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel lehet szólni és írni. Ő első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki. Egyéniség, aki nem paktál, s aki nem reflektál semminemű türelemre. Tessék csak bátran nézni, látni és ítélni. A Bereg megyei bakfis egyszerre csak fölszaladt a színpadra. Mint a gyötrelmes, erős, szűz vihar, végigsöpört ott mindent. Trónjaikról lerángatott autokrata színpadi királynőket, félelmetes bálványokat, szent és sérthetetlen formákat, tradíciókat és konvenciókat. A kis bálványdöntő úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az egyesült seregekkel. Fedák Sári is fölforgatta s megcsúfolta a színpadi hadakozásnak minden becses, régi elvét. Nem volt újságíró dandárja, nem volt haditerve, ignorálta a kulissza küzdelmeit. Nekivágott a csatatérnek, a színpadnak, s megnyert minden csatát.“
Általában jót írtak róla
Ady az egekbe magasztalta Fedákot, pont úgy, mint a legtöbb színikritikus. Azt mondták róla, hogy ha rálépett, akkor uralta a színpadot.
Fedák Sarolta 1879. október 26-án született, egyike a legismertebb magyar színésznőknek és primadonnáknak. 21 évesen lépett színpadra, miután elvégzett egy színésziskolát, a Vígszínház deszkáiról indulva megjárta Bécs, London, Párizs és New York deszkáit is.
“Nincs jó hangja, mégis ő a legnagyobb primadonna” – írták róla többször is, de ő rühellte a kritikát (mármint a rosszat, a jókat összegyűjtötte), a negatív véleményt csak magától nem kérte számon. Szerette is bírálni magát.
Fedák 25 éves korától úszott a sikerben, kortársai elmondása és a róla szóló történetek alapján pedig pont olyan sziporkázó volt társaságban, mint a színpadon. Szerette, hogy szeretik, élvezte, hogy róla szólt minden – bárhol is járt, bárkivel ült le egy asztalhoz.
De minek politizálni?
Egy színdarabtól, egy színháztól elvárható a politikai állásfoglalás, de a színész maga ritkán áll ki azzal, hogy agitáljon. Fedák ennek ellenére már az Első Világháború alatt politikai szerepet vállalt, értsd: a monarchia ellen szónokolt, később, a Tanácsköztársaság idején pedig a vörösökkel szimpatizált, de amikor a Tanácsköztársaságot leverték, Bécsbe menekült, ahol a rendőrség elfogta. Becsukták, de kiengedték, szabadulása után Budapesten nem játszhatott, viszont Bécsben, Berlinben és Párizsban is fellépett. Eközben ment hozzá Molnár Ferenc íróhoz, házasságuk négy évig tartott, és közel sem volt örömmámor – Molnár nem egyszer agresszíven bánt vele.
Balról jobbra
Fedák a harmincas években megjárta az Egyesült Államokat, a magyar lakta városokban turnézott. Ekkor itthon némileg elfelejtették, de a negyvenes években az Új Magyar Színház vezető színésznőjeként ismét felragyogott a csillaga, mígnem jött az újabb politikai szereplés: most jobb felől, egy náci rádió kolleginájaként a Második Világháború folytatása mellett agitált, minek köszönhetően 1945 után nácinak bélyegezték. Két év börtönt kapott, és elkobozták a vagyona egy részét, szabadulása után viszont három éven át nem léphetett színpadra. Nyáregyházán, Monortól nem messze vett egy telket, a rajta lévő házat felújította, de később kiköltöztették onnan, és egy egyszobás házba száműzték a falu végére. Soha többet nem állt színpadra, noha igent mondott a Déryné színháznak, és eljátszotta volna Csiky Gergely Nagymama című darabjának főszerepét, de még a próbák előtt, 1955. május 5-én elhunyt.
Kártyakirálynő
Az urbánus legendák szerint Fedák nem vetette meg a kártyát, ennek köszönhető, hogy az ultiban (bár nem hivatalosan) az ő nevének bemondása jelenti a legmagasabb kontrát, azaz a kontra, rekontra, szubkontra, hírskontra, mordkontra, Fedák Sári sorban a legfelsőt.