Drága Gabikám!
Te gyönyörű, okos és ragyogó lány. Bárcsak visszarepülhetnék az időben, hogy megöleljelek, és elmeséljem, hogy micsoda fantasztikus kalandok várnak rád. Tudom, hogy éppen kételyek közt kínlódsz, hiszen hamarosan befejezed a főiskolát, és nincsenek még kész terveid arról, hogy merre indulj. A könnyelmű, lezser életednek hamarosan búcsút inthetsz, a való világ pedig ott kopogtat az ajtódon.
Az emberek előszeretettel hangoztatják, hogy a húsz és harminc közötti időszak a legszebb az életben, de hadd mondjam el neked azt, amit valószínűleg már amúgy is tudsz: tévednek. A harmincas éveid ugyanis sokkal, de sokkal kellemesebbek lesznek, mint az elkövetkezők. 22 évesnek lenni szívás. Különösen egy olyan lánynak, mint amilyen te vagy.
Kéne egy terv, ugye? Szeretsz két lábbal a földön állni, és szereted, ha képben vagy a következő lépéssel. Ilyen voltál kiskorodban is: bátor, de megfontolt, ami 22 éves korban majdhogynem lehetetlen. Ha céljaid vannak, kockáztatnod kell.
Most éppen azon aggódsz, hogy az életed teljesen más irányba fordul ahhoz képest, amerre a szüleid haladtak a te korodban. Az anyád 25 éves volt, amikor hozzáment apádhoz, és 27, amikor megszült téged. Ágállsz ez ellen, veled ez meg sem történhet, gondolod, és jól gondolod, mert sok minden vár rád, mielőtt révbe érsz.
Lesznek munkahelyeid, némelyiket nehezen hagyod ott. Beleveted magad egy sornyi dologba, de végül csak ülsz egy rakás tapasztalattal a zsebedben, és azt hiszed, hogy ennek semmi értelme, a karrier pedig smafu, rád ugyan nem vár semmi érdekes. De hidd el, hogy vár, és túlmutat majd mindenen, amit csak elképzeltél.
Lesznek olyan emberek, akik közlik veled, hogy nem vagy elég jó, hogy nem vagy elég okos, hogy nem vagy elég tehetséges, sőt azt is a fejedhez vágják, hogy nem vagy elég szép, vagy nem vagy elég vékony. De a fájdalom, amit okoznak, megerősít, és hidd el, az ilyen alakok nem érdemlik meg, hogy egy asztalhoz üljenek veled. Sokkal fontosabb dolgokkal kell törődnöd.
Lesznek férfiak is. Jó pár férfi. Néhány abszolút használhatatlan, de az adott pillanatnak megfelelő férfi, és lesznek idősebb, nős, gyerekes hímek is… na meg szoknyapecérek, akiknek csak a szoknyád kell, aztán lelépnek. Olyanok is jönnek majd, akinek semmi céljuk az életben, és olyanok, akik az egész világot szerenék megváltani. Sőt, még olyan is lesz, akit kedvelni sem tudsz, de azt hiszed, ez majd megváltozik. Lesz, aki kiborít, de nyugodj meg: egyik sem töri össze a szívedet.
Néhány ilyen kanyar után arra jutsz, hogy “na ezt hagyjuk, nincs több randevú, van nekem jobb dolgom is ennél”, de ezen a ponton szemközt jön veled az a férfi, akinél különbre nem is számíthattál. Téved, aki azt mondja, hogy szerelembe esni nehéz. Ijesztő és kaotikus menet, de üdítő, gyönyörű, és mélyen kielégítő érzés. Olyannyira kiadhatod magad, mint előtte soha. Olyan kapcsolatba lépsz, ami nem arról szól, amikor az egyik kiegészíti a másikat, és így lesz a két ember egy egész, a szerelmed ugyanis teljesértékű fazon – már attól jobb lesz mindkettőtök élete, hogy ott vagytok a másiknak. Eljön az a pont, amikor péntek este kalácstészát dagasztasz, és a macskádról küldesz neki képeket, miközben ő virágokkal lep meg, és megtanít twitterezni. Rájössz, hogy mit jelent valakivel megosztani az életed anélkül, hogy egy fikarcnyit is elvennél az egyéniségéből… és boldogabb leszel, mint amennyire bármikor is elképzelted.
Tarts ki! Ígérem, hogy a dolgok jóra fordulnak, hogy a csalódások ideje után siker és szerelem vár rád… csak a következő pár évet kell kihúznod nélkülük.
Szeretettel ölel:
Gabi