Nyílt levél: Csak egy őrangyal kell, hogy még jobb szülő lehess

nlc | 2017. Február 22.
A gyereknevelés egy felnőtt nő életének egyik legnehezebb feladata. Néha nem árt egy őrangyal, aki helyére teszi a gondolataidat, de van egy kikötés: ez az őrangyal ne a férjed legyen.

Van egy húgom. És neki köszönhetem, hogy felnőtt emberként, magabiztosan nevelem a gyerekeimet. 19 hónappal fiatalabb nálam, de valahogy mégis mindenben megelőzött. Előbb csókolózott, mint én, sőt előbb is jött meg neki. Előbb házasodott meg, és előbb is lettek gyerekei. 

Ezek után persze nem meglepő, hogy számolok a tanácsaival. A legfiatalabb gyereke egy évvel idősebb az én legnagyobb gyerekemnél, minek köszönhetően a gyereknevelésben is előttem jár. Tengernyi tapasztalata van, nem is élném túl a tanácsai nélkül. Na jó, ez persze túlzás, mert nyilván túlélném, de abban biztos vagyok, hogy néha eluralkodna rajtam a paranoia, és összeomlanék, ha krízishelyzetekben nem lenne kit felhívni. 

Azt hiszem, minden szülőnek kell valaki, aki egyenes mederbe tereli az életét: egy őrangyal. Biztosan tudom, hogy erre a posztra a lánytestvér a legalkalmasabb. Tudom, hogy nincs mindenkinek húga vagy nővére, de akkor is kell valaki, aki képes visszaterelni a valóságba, és lebeszél holmi hirtelen döntésekről. De ez az ember nem lehet az élettársad. 

Néhány évvel ezelőtt a lányomnak volt egy iskolai balhéja: egy másik gyerek (innen nézve) zaklatta. Szívem szerint felhívtam volna a szüleit, és közöltem volna velük, hogy az ő kölykük miatt áll a bál, de szerencsére a húgomat tárcsáztam: elmondtam neki a történetet, ő pedig csendben végighallgatta, ahogy pocskondiázom a másik gyereket, aki (szerintem) kötekedett az én ártatlan lányommal… merthogy az én lányom semmi rosszat nem tehet. Elmagyaráztam, hogy az illető szüleinek igenis tudnia kell, hogy mit csinált a gyerekük, és hogy ha elmondom, azzal nekik teszek szívességet… Így van? Nem így van? El kell mondani nekik, hogy micsoda rémes kölköt nevelnek. 

De a húgom helyre tett.  A lányom még csak másodikos volt, a másik pedig semmi olyat nem csinált, amit bántásnak aposztrofálhatnánk. “Fel ne hívd szüleit! – jelentette ki a húgom. – Az én gyerekemnek is volt egy hasonló menete tavaly, de ahelyett, hogy zaklattam volna a másik szülőt, inkább elmagyaráztam a lányomnak, hogy miként kezelheti könnyedén ezt a helyzetet, sőt még néhány szituációs játékot is lejátszottunk. Neked is jobb lenne, ha így tennél, és nem csak úgy ad hoc letromfolnád a másik szüleit.” 

Szituációs játék… erre soha nem is gondoltam. 

Hála Istennek, hogy nem telefonáltam, és nem pocskondiáztam senki gyerekét, de hirtelen dühömben akkor is úgy éreztem, hogy meg kell emelnem a telefont. 

Az utóbbi években többször is a húgom tanácsaira hagyatkoztam. Hívtam, ha úgy éreztem, hogy túlreagálok egy adott helyzetet, vagy csak megkérdeztem, hogy szerinte a gyerekeim furcsák-e, esetleg szakemberhez kéne vinnem őket. De csak furcsák voltak. Kicsit furcsák. 

Mindenkinek szüksége van valakire, akitől tanácsot kaphat, szerintem mindenkinek kell egy őrangyal. De miből ismerszik meg a jó őrangyal? Megpróbálom pontokba szedni. 

Jegyezd meg, hogy az őrangyalodnak általában igaza van, és ne húzd fel magad, bármit is mond neked. Az anyaság nem egyszemélyes feladat. Az anyák tartsanak össze, és segítsék egymást. A gyerekek (miközben tündéri lények) tudnak roppant idegesítőek lenni, így semmi meglepő nincs abban, hogy néha kiszállnál a mókuskerékből. Ez is csak része a melónak. 

Exit mobile version