Biztos anyagi hátterű, polgári család sarja volt Ernest Hemingway. Chicagóban született 1899-ben, háborús veterán nagyapja nagy hatással volt rá – Ernest Miller Hall az amerikai polgárháborúban harcolt. Gyerekként Hemingway bigott vallásos anyja helyett apjához húzott: vadászni, horgászni jártak, a zsákmányt maguk dolgozták fel. Kamaszként sportolt, hosszú éveken át bokszolt illetve atletizált. Nívós fogalmazásainak köszönhetően kilógott kortársai közül, elmondása szerint, ha írt, már kamaszon is a lényegre törő mondatokat kedvelte, állította: képtelen sallangosan fogalmazni. Érettségi után azonnal elhelyezkedett egy kansasi lapnál, az újságírás műfaji kötelékei később erősen befolyásolták szépírói stílusát.
1918-ban önként jelentkezett az amerikai haderőhöz, de rövidlátása miatt csak a Vöröskereszt mentőszolgálatához csatlakozhatott. A fronton repeszgránát találta el, megsebesült, később egy milánói kórházban dolgozott, és viszonya lett egy amerikai ápolónővel – ez a szerelem később visszaköszönt Búcsú a fegyverektől című kötetében.
Hemingway történeteiben jellemzően előkerülnek saját élményei, tapasztalatai. Irodalmi diadalmenete 1925-ben kezdődött, egy novellasorozattal. A kritikusok szerették lényegre törő mondatait, minimalista stílusát. Számos nagy művet is írt (Az öreg halász és a tenger, Akiért a harang szól, Édenkert), főszereplői általában kemény férfiak, a férfiasság, az úgynevezett férfias cselekedetek (harc, vadászát, stb.) mindig is központi témák voltak nála, ezért műveit manapság szokás negatívan megítélni, miközben a szerző nagyon is humánus ember volt. Kurt Vonnegut írta ezzel kapcsolatban, hogy “Hemingway vitathatatlanul elsőrangú művész, csodálatos lelke akkora volt, mint a Kilimandzsáró. De a témái – bikaviadalok, szinte teljesen elfeledett háborúk, nagy állatok élvezetből történő lelövöldözése – manapság egy kissé megnehezítik könyveinek elolvasását. A természetvédelem, az állatokkal kapcsolatos humanizmus és az úgynevezett hadművészet iránti undor mára elöl áll az általános értékek rangsorában.”
Négy felesége volt, az első háromtól zajosan vált el. Hemingway erősen ivott, a floridai Key West egyes kocsmáiban anélkül rakták elé az italát, hogy megszólalt volna. 1961-ben hunyt el, a világirodalmra tett hatása megkérdőjelezhetetlen. Összeszedtünk néhány erős mondatot a műveiből.
1. A katonaságról, a katonai rendről: “Katonának nem kell a fejét törnie. Az ember egyszerűen engedelmeskedik a parancsnak, és vagy életben marad, vagy meghal, de minden magától megoldódik. Könnyebb élni valamilyen rendszer alatt, mint ellene harcolni.”
2. Még mindig a háborúról: “A rombolásban csak a megoldásra váró kérdést kell szem előtt tartani, s akkor maga a cselekedet is szinte elvont tevékenységnek látszik.”
3. Adok-kapok: “Egyszerű értékcsere. Lemondasz valamiről, és kapsz helyette valami mást. Vagy megdolgozol valamiért. Az ember megfizet mindenért, aminek hasznát veszi, vagy ami örömöt szerez neki. Sokszor volt már jó dolgom az életben, de mindig megfizettem érte. Megfizettem azzal, hogy kitanultam, hogy tapasztalatokat szereztem, hogy kockáztattam, olykor pénzt is adtam érte. Csak az élvezi az életét, aki megkapja a pénze ellenértékét, s tudja, hogy mikor kapta meg. Az ember mindig megkaphatja a pénz ellenértékét. A világ olyan üzlet, ahol jól lehet vásárolni.”
4. Bátran élni: “Ha valaki annyi bátorságot visz bele az életbe, hogy a világ nem is tudja megtörni, csak úgy, ha megöli, akkor bizony meg is öli. Mert az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet. De akit megtörni nem bír, azt megöli a világ. Részrehajlás nélkül öli meg őket, a jókat és nemeslelkűeket és bátrakat egyformán.”
5. A szerelemről: “A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.”