Régen hajlamos voltam azt hinni, hogy kivételesen regényes életem van. Elég nehéz gyerekkorom volt, nem is emlékszem vissza rá szívesen, de szerencsére mégsem lettem zöldség. Felnőtt voltam, amikor kiderült, hogy a vér szerinti apám nem is az, aki felnevelt és van egy csomó féltestvérem. Volt már viharos, külföldi szerelmem, gyötrelmes szakításom, jártam több földrészen is. Gyönyörködtem a tejút fényeiben a sivatag közepén, és láttam már bálnát karnyújtásnyi távolságból. És még sorolhatnám. De aztán újságíró lettem, és találkoztam rengeteg olyan élettörténettel, amihez képest az enyém inkább csak halovány kis epizódnak tűnik.
Valójában mindenki megírhatná a maga saját kisregényét – te is, én is. Más kérdés, hogy az ember mennyire keresi maga is a kalandokat, vagy áll inkább két lábbal a földön. Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Kvízünkből megtudod!