Érdekes, mert legtöbbünk szereti a halat, mégis, a magyarok többsége csak pontyot eszik, azt is egy évben egyszer, karácsonykor.
A tengeri halak viszont nem kerülnek be a bavásárlókosarunkba, és ritkán hallani két háziasszonyt halrecepteket megosztani egymással. A gyerekeink még csakcsak, vannak családok, ahol minden vasárnap reggel halrudacskát kérnek, de félő, hogy itt meg is ragad a halgasztronómiai fejlődésük, és majd valamikor felnőtt korukban lépnek csak tovább, talán egy tengerparti nyaralás alkalmával.
Pedig mindenki tisztában van vele, és álmából felkeltve is tudja, hogy a hal milyen egészséges. Könnyen emészthető fehérjeforrás, amiben sok az omega-3 zsírsav. Márpedig ezt tényleg érdemes észben tartanunk, ugyanis a halfogyasztás mértéke és a depresszió gyakorisága közt szoros, fordított irányú kapcsolatot mutattak ki kutatók. Adataik szerint az USA-ban 24 kg az évente egy főre jutó tengeri eredetű táplálék, Németországban 13 kg, míg Japánban 73 kg. Ennek megfelelően az USA-ban a lakosság 3%-a, Németországban 5%-a depressziós, míg Japánban csak 0,1%-a: a különbség harmincszoros-ötvenszeres. Az Omega-3 az 1940-es években került a kutatók látóterében, amikor az eszkimók étrendjét kezdték tanulmányozni, hogy miért is nem meszesednek el ereik, és miért nem kapnak szívinfarktust? Rájöttek, hogy mert étrendjükben nagyon sok az Omega-3 zsírsav.
Miért ne vacsorázhatnánk Magyarországon is hetente kétszer halat?
Azért a vacsorával érdemes elkezdeni a több halevést, mert akkor sietünk a legjobban, és a hal pillanatok alatt elkészül.
Kedvenc halas technikánk a en papillote, amikor sütőpapírba csomagoljuk a halat zöldségekkel, fűszerekkel, majd sütőbe toljuk az egszemélyes adagokat, és saját gőzében megpároljuk pár perc alatt.
A gyerekek is imádják, hiszen mindenki változtathat a saját kis csomagján az ízlése, vagy az aznapi hangulata szerint. Az, hogy gusztusos, és gyönyörű a végeredmény, már csak hab a tortán.
Na de a jó kis fűszeres hallevesről se kell elfeledkezni, hogy a tésztákról ne is beszéljünk!