Drága kisbabám!
Ez az első anyák napja nekem. Igazából ez a mi első anyák napjánk. Előtted kihasználtam minden alkalmat, mikor engem ünnepelnek – a születésnapokat is imádtam, nem zavart, hogy a figyelem középpontjába kerülök. Hiszen Oroszlán vagyok. De most nem arathatom le az összes babért. Nélküled nem lenne enyém ez az ünnep, hiszen Te tettél édesanyává. Az anyák napja nem csak rólam szól, hanem rólad is. Rólunk.
Mielőtt megszülettél, kilenc hosszú hónapig egyedül hordoztalak.
Az a nap, mikor világra jöttél, mikor először találkoztunk, szintén rólad és rólam szól. Persze Apu is ott volt, de az én karjaim tartottak először – bizseregve és forrón az adrenalintól. Az én meztelen mellkasomon feküdtél. Az én szívverésem állította be a tiédet.
(…)
Néhány hónap után visszamentem dolgozni, és már valaki mással töltötted a napot. De még mindig én voltam melletted egész éjszaka. Én ébredtem fel a legkisebb rezdülésedre, hogy megnyugtassalak téged. Én voltam ott veled hajnali háromkor, mikor minden sötét volt, és mindenki más aludt. Te és én.
Aztán már átaludtad az éjszakát. Néhény éjszaka után a hat órák nyolc órákra nyújtózkodtak, aztán tíz óra lett belőlük, és neked már nem volt rám szükséged. Én pedig sírtam.
Sírtam, mert el kellett fogadnom, hogy nem lesz mindig csak “te és én”. Persze még mindig szükséged van rám. De minden újabb nappal, héttel, hónappal világossá vált előttem, hogy egyre önállóbb leszel. Hogy már nem sokáig maradsz kisbaba.
(…)
Bárcsak több időm lenne, hogy csak mi magunk legyünk. Szempillantás alatt megtelik az életed a családtagokkal, barátokkal, osztálytársakkal, tanárokkal, bizalmasokkal.
Szóval ezen az anyák napján, az első közös anyák napjánkon nem fogok sokáig aludni, bár rám férne a pihenés. Visszautasítom Apu ajánlatát a pihenős spa-napról, pedig jólesne egy kis szünet.
De én itt leszek veled, szorosan magamhoz ölelve téged. Csak te meg én.
Szeretlek.
Édesanyád
(A levelet teljes hosszában eredeti nyelven elolvashatjátok itt.)