A kutyák testbeszéde

nlc | 2001. Március 27.
Van, akinek különleges érzéke van ahozz, hogyan értelmezze az állatok jelzéseit. Van, akinek ez gondot okoz. Azonban néhány szaktanács mindkét tábornak segítség lehet.

Farkasbeszéd







   
Az évszázadok során a farkasok kialakították a testbeszéd, a mimika és különböző hangjelzések sajátos rendszerét, aminek révén képesek „beszélni” egymással. A háziasított kutya szintén használja ezeket a jeleket, melyek könnyen érthetők más kutyák számára. Ha megtanulod, hogyan értsd meg kutyád testbeszédét, képes leszel kommunikálni vele, s így könnyebben megelőzheted a magatartásbeli gondokat. Íme néhány példa a jellegzetes viselkedésformákra:

– A barátságos kutya: a fülét hegyezi, szemeit tágra nyitja, „mosolyog”, a farkát felemeli és csóválja, rövideket vakkant vagy nyüszít.

– A játszó kutya: a fülét hegyezi, a szeméből jókedv sugárzik, résnyire nyitott szájából nem látszanak ki a fogai, mellső lábaival lekuporodik, fenekét fölemeli, körberohangál vagy felugrál, erősen csóválja a farkát és izgatottan vakkantgat.

– Az agresszív kutya: füleit hátracsapja, szemét keskenyre zárja, kihívóan „szemez”, száját hátrahúzott ajkakkal kinyitja és megmutatja a fogait, peckesen áll, a nyaki részen felborzolja szőrét, farkát felemeli, morog, hangosan ugat.

Exit mobile version