A húsvét minden keresztény számára ugyanazt jelenti, de az ünneplés módja, a szertartások rendje eltérő. A római katolikus egyház tanítása szerint Jézus a halálával adott elégtételt a Mennyei Atyának az emberek bűneiért, az Atya pedig a feltámadással igazolta, hogy Jézus az ő fia. A Bibliában megírt események Jeruzsálemben játszódnak, részben az Olajfák hegyén és a Getsemáne-kertben, részben a Kálvária-hegyen. Ezekben a napokban hívek tízezrei zarándokolnak e szenthelyekre, hogy ott jobban átélhessék a közel kétezer évvel ezelőtt történt eseményeket.
A virágvasárnaptól a húsvét utáni első vasárnapig tartó húsvéti ünnepkör vázát a katolikus egyházi hagyományok adják. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe, a római egyház elnevezése szerint pálma vasárnap. Pálmaágas körmeneteket már a 6. században is tartottak, pálmaszentelésről pedig a 7. században tesz először említést egy misekönyv. A szentelt pálmát, amelyről úgy tartották, hogy véd zivatar, villámcsapás, tűz és különféle varázslás ellen, nálunk a szentelt barka helyettesíti. A barkát a pap a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek, amit ők hazavittek.
A protestánsok inkább a halál, az áldozat jelentőségét hangsúlyozzák, a római és a görög katolikus egyház inkább a feltámadás fölött érzett örömöt részesíti előnyben. A húsvéti gyertya a fényt, az új, megtisztult életet jelképezi. Ilyenkor keresztelkednek meg a felnőttek, ilyenkor újítják meg a keresztényi fogadalmat. A római katolikus liturgiában a szentmise áldozat minden alkalommal felidézi az utolsó vacsorát és a bűnbocsánatot, amelyet a hívók Jézus húsvéti áldozata révén nyernek el mind a mai napig.