A fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap ideje a húsvétot követő vasárnap – a római katolikus egyházban a húsvéti ünnepkör zárónapja. Elnevezése onnan ered, hogy a korai kereszténységben nagyszombaton megkeresztelt katekumennek (görög eredetű szó: keresztelésre előkészülő felnőtt, illetve az első gyónásra és áldozásra előkészülő gyermek) ekkor vették le a kereszteléskor felvett fehér ruháját. Fehérvasárnap jellegzetes szokása volt a komálás, a mátkálás, a fiatalok (főleg a lányok) szertartásos barátságkötése, amit tojáscserével vagy komatálcserével pecsételtek meg. A barátság néha a férjhezmenetelig tartott, de egész életre is szólhatott, különösen ha később keresztkomák is lettek. A komatálon többnyire hímes tojás vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt Ha a kapott ajándékokat elfogadták, kicserélték, a bort a sajátjukkal öntötték fel.