Húsvét másnapján pogány kori tavaszkezdő hagyomány került előtérbe. A fiatalság egyik legkedveltebb szokása volt a húsvéti locsolás. Korábban nem szagos vízzel, kölnivel locsoltak, hanem mint az ünnep egykori neve (vízbe vető vagy vízbe hányó hétfő) is mutatja, vízbe dobták a kiszemelt hajadonokat. Ennek némileg enyhébb változata a kútnál vödörrel történő mosdatás. A locsoláshoz locsolóvers is kapcsolódott. A locsolással egyenértékű szokás volt a Dunántúlról ismert vesszőzés. Fejér megyében síbának nevezik a vesszőből font korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat. A Felvidéken és a szlovák—magyar területeken ismert a suprikálás: a lányok korbácsolják meg a locsoló legényeket. A locsolás és a vesszőzés jutalma az egész magyar nyelvterületen a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységi szimbólum. Már a honfoglalás előtti avar sírokban találtak karcolt díszítésű tojásokat. A keresztény vallásban a feltámadó Krisztust jelképezi, a 11. század óta szentelmény.