Felelevenítés
– Táncos film, melyben a lány a balett, a fiú a hip-hop világából érkezik – meséli Madden. – Az alkotás a vidék és a nagyváros közti különbséget is ábrázolja. Mikor dolgozni kezdtünk az ötleten, Robert Corttal először sorra vettük azokat a műfajokat, melyek ma nincsenek divatban, és az egyik legszembeötlőbb a táncfilm volt, különösen a ’70-es, ’80-as évek olyan filmjeinek özönéhez képest, mint például: Szombat esti láz, Grease, Urban Cowboy, Footloose, Flashdance, vagy a Dirty Dancing. Rettenetesen népszerű és sikeres darabok voltak, azóta viszont senki sem csinált ilyen filmeket.
Új tehetség
Madden egy ismeretlen, ám ígéretes forgatókönyvíróhoz, Duane Adlerhez fordult. A producer pár éve már olvasta Adler eredeti, Clashing the Game címet viselő forgatókönyvét, mellyel az 1994-es Nichol forgatókönyvíró verseny döntőse lett. Madden és Cort ezután Thomas Carter rendezőt (Swing Kids, Equal Justice) kereste fel, aki éppen olyan történetet keresett, melyben vegyes kapcsolatot vihetne a vászonra.
Fekete reakciók
– Ebben a forgatókönyvben az az újdonság, ahogy a feketék reagálnak a fiatalok kapcsolatára a fehérekhez képest. Általában csak az utóbbit szokták bemutatni – mondja Carter. – Vannak fekete nők, akik ellenzik a feketék és fehérek közti kapcsolatokat, különösen, ha fekete férfiról és fehér nőről van szó. Mélyebben fel akartam tárni a témát, nem csak elutasítani a problémát.
Szereplőválogatás
A két főhős közül Derek szerepének kiosztása bizonyult nehezebbnek. – Olyan srácra volt szükségünk – magyarázza Madden -, akin látszik, hogy az utcáról jött, mégis elég okos és kifinomult ahhoz, hogy leendő orvostanhallgatóként is hihető legyen, és közben legyen iszonyú jó táncos. Nem volt éppen könnyű feladat felkutatni egy 17 éves srácot, aki mindezt meg tudta csinálni, aztán szerencsére megtaláltuk Seant, aki egyszerűen fantasztikus volt a filmben.
A szegények műfaja
– Kétség sem fér hozzá, hogy – kivált Amerikában – ma a hip-hop a popkultúra meghatározó műfaja – jegyzi meg Carter, aki korábban a merőben más korszakot ábrázoló Swing Kids rendezője is volt. – Ez a kultúra a szegényeké, a kisemmizetteké. A hip-hop születésénél számos irányzat bábáskodott. A szinkópa ütem használata a reggae befolyására utal. Minden bizonnyal városi jelenség ez, ami hűen tükrözi az utca nyelvét. Nyelvileg nem különösebben művelt emberek költészete ez, de van ebben a szóáradatban valami nyers elegancia.
Koreográfia
Hogy ez a túláradó stílus a filmen is átjöjjön, a díjnyertes koreográfus, Fatima és kollégája, Richmond Talaugea már egy hónappal a forgatás előtt próbálni kezdett a stábbal. Stiles és Thomas, a kamerák előtt töltött normál munkahéten felül, hétvégenként még nyolc órát dolgozott egy táncstúdióban. Ezenkívül rendszeresen eljártak chicagói klubokba, hogy szokják a hangulatot. Mindez a film nagyszabású táncjeleneteinek előkészítéséhez történt, melyeket Carter nyolc nap alatt bonyolított le a Crobarban, Chicago egyik legfelkapottabb, legeklektikusabb klubjában. A Chicago északi részének raktárnegyedében található hírhedt szórakozóhely, a Chicago Bulls egykori feketebáránya,
Dennis Rodman törzshelyeként vált ismertté.
Chicago, a helyszín
– Chicago nagyon sokszínű hely, faji összetűzésekben is bővelkedik – meséli Madden. – Már csak földrajzi helyzeténél fogva is megosztott a város. Az északi oldal jellemzően jómódú fehérek lakta, a magasvasút behálózta déli oldal pedig durva és veszélyes. A különböző környékek közti éles demarkációs vonalak kapóra jöttek a filmben hangsúlyozott kettősséghez – a fehér lány / fekete fiú, balett / hip-hop és vidék / nagyváros kontraszthoz.