Cápaetetés – hiú reményekkel
– Ugyanilyen kételkedő megjegyzések érik a cápáinkat. Miután az egyik látogatónk közölte, hogy ezek a cápák nem valódiak, és biztosan akkumulátorral mennek, egymást között csak azt kérdezzük: cseréltetek már aksit a cápákban? Sokan hiányolják, hogy nincsenek fehér cápáink, mások túl kicsinek találják az itt úszkáló tengeri ragadozókat, amelyeket egyébként a közönség előtt etetünk csütörtök délutánonként. Baleset kizárva: szerintem egy hentes többször vágja meg az ujját, mint ahányszor etetés közben a cápa megharapja a medencébe leereszkedő búvárt. Mégis vannak, akik ennek reményében nézik végig az etetést! Egyébként olykor horrorszerű megjegyzések is kísérik a cápák úszkálását.
Látogatói javaslatok
Az egyik úr vicces kedvében volt, és megkérdezte: miért nem etetjük emberekkel a cápákat, mert szerinte az nem akármilyen látványosság lenne… Robi cápánk dupla párzószerve is nagy látványosság, különösen a hölgyek figyelnek fel rá. A minap egy hölgy Robit meglátva ezzel a kérdéssel fordult hozzám: „Ugye, ez az, amire gondolok?” „Ne haragudjon, asszonyom, nem tudom, mire gondol” – válaszoltam. „Szóval ez itt a fiúcápa, ugye?” – fogalmazott kissé érthetőbben a látogató.
Miért csuklik a kígyó?
– Néha egy-egy vendégünk azt is látni véli, ami nincs a vízben. Az egyik akváriumnál ott van ugyan a tájékoztató felirat, hogy polip, de sajnos egyelőre nélkülöznünk kell ezt az értelmes állatot. Az első nem bírta a bezártságot, ezért nem táplálkozott, és elpusztult. Ennek ellenére akadnak, akik felfedezni vélik a polipot a korallok között elrejtőzve. Az egyik kígyónk költ, összetekeredve pihen a tojásokon, és időnként heves izomrángással hőt termel. Aki észreveszi, máris nekem szegezi a kérdést: „Lehet, hogy csuklik a kígyó? Talán innia kellene valamit!”
?>
A Tropicarium látogatói trópusi vihar részesei is lehetnek. Természetesen nem éri őket az eső, csak láthatják, amint alázúdul a csapadék. Egyik nap odakint is esett, éppen egy óvodáscsoportot kalauzoltam. Amint zuhogni kezdett az eső, a gyerekek ösztönösen fejükre húzták a köpenyük kapucniját, vagy elővették esernyőjüket, mert attól tartottak, ők is bőrig ázhatnak!
Elszaladt a kis rosszcsont
– Ugyancsak gyerekkel kapcsolatos egy másik történet. Egy anyuka megkért, mondjam azt a kisfiának, ha nem javul meg, és tovább rosszalkodik, bedobom a halak közé, ahol a cápák is úszkálnak. A kisfiú azonban nem hitte el, hogy vannak cápáink. Felajánlottam neki, hogy megmutatom, de erre úgy elszaladt, hogy alig tudtuk utolérni. Akkor elhatároztam, hogy soha nem teljesítek ilyesféle szülői kérést…”
Lejegyezte: CSONTOS TIBOR