Megdöbbentő ütemű pusztulás
Az UNEP műholdas adatok elemzésével évről évre nyomon követi a terület hanyatlását. A most kiadott közlemény szerint: „az elemzés hiteles bizonyítéka a megdöbbentő ütemű pusztulásnak, és meghaladja a legpesszimistább elképzeléseket is”. 2000 májusára a mocsarak zöme megszűnt létezni, az egyetlen túlélő az iraki-iráni határon található Al-Hawizeh mocsár volt.
A Tigris és Eufrátesz találkozásánál fekvő, egykoron 15-20 ezer négyzetkilométernyi kiterjedésű mocsárvidék rohamos hanyatlásának legfőbb oka a gátépítés és az öntözővíz-elvezetés.
Az UNEP beszámolója szerint a két folyó a világ gátakkal leginkább beépített vízi útjai közé tartozik. Az elmúlt 40 évben harmincnál is több gát épült, melyek tárolókapacitása meghaladja a két folyó együttes vízhozamát. Az Öbölháború után az iraki kormányzat intenzív öntözőcsatorna-építésbe kezdett, kimondva ezzel a halálos ítéletet
a mocsarak felett.
A mocsári arabok a sumérok utódai
A vidék nagy része sós sivataggá vált, az egykoron félmilliós lakosság nagy része pedig menekülttáborokba költözött. A riport szerint
a „mocsári arabok” ötezer éves kultúrával rendelkeznek, ők tekinthetők az ókori sumérok és babilóniaiak kései utódainak. Az állatvilág pusztulása “Szibériától Afrikáig hatással van a biodiverzitásra”
(az állatfajok sokfélesége adott földrajzi területen).
Az egykoron csak itt élő emlősök és halak mára gyakorlatilag kipusztultnak tekinthetők. A Perzsa-öböl északi részén dolgozó halászok is érzik a vidék pusztulását, ugyanis a mocsarak egykoron ívóhelyként is szolgáltak.
Felesleges gátak
A gátak fölöslegessé váltak – mégis újabbak épülnek. Mindezek ellenére az UNEP nem adja fel a reményt. A riport szerzője, Hassan Patrow szerint „a világon több esetben sikerült a mocsaras élőhelyek revitalizációja”. Legfőbb feladat a még megmaradt területek konzerválása, majd felül kell vizsgálni a gátépítéseket – különösen azokat, melyeket az ötvenes években az árvizek elleni védekezés jegyében indítottak. A gátak egy része mára feleslegessé vált, így megoldható lenne a vidék újbóli elárasztása.
A legfőbb problémát az iraki kormányzattal folytatandó együttműködés jelenti. Itt is kiderül, hogy mennyivel könnyebb pusztítani, mint jóvátenni elmúlt évtizedek hibáit – mondja Patrow. Az UNEP adatai szerint folyamatosan épülnek újabb gátak.