Legöregebb fáink
Az első fák, amik benépesítették bolygónkat, úgy 200 millió évvel ezelőtt kipusztultak. Csupán két faj maradt fenn az ősi időkből: a mamutfenyő és a páfrányfenyő. A tudósok szerint az utóbbi összekötő láncszem az egyszerű páfrányok és a magasabb rendű növények között. A páfrányfenyő lombhullató fa, melynek levelei legyező alakúak. Őshazája Kína, ahol szent faként tisztelték; a XVIII. században terjedt el más tájakon is. A mérsékelt övben díszfának ültetik.
A legöregebb fafajok a tűlevelűek családjába tartoznak. A Kaliforniában őshonos mamutfenyő nemcsak Földünk legkorosabb fája, hanem a tengerparti mamutfenyő egyben a legmagasabb is; egyes példányok magassága meghaladja a 112 métert. Hosszú életét és figyelemre méltó termetét földrajzi elhelyezkedésének köszönheti: a kellő mennyiségű nedvességről a Csendes-óceán gondoskodik; a hosszú élet másik titka a napfény, ami Kaliforniában nem túl nagy követelmény. Ha ennyivel nem érnénk be, és a legeslegöregebb fára vagyunk kíváncsiak, akkor el kell utaznunk egészen Ausztráliáig, Tasmania szigetére: a Lagarostrobos franklinni, ismertebb nevén huoni fenyő, a Read-hegy erdő-rezervátumában nyújtózik a magasba, és már 10.500 éve lakója földünknek.
Különleges fák
Léteznek fák, melyek nem függőlegesen növekednek. Ilyen a welwitschia, ami Afrika dél-keleti részén, a Namíbiai sivatagban él; kora elérheti a 2000 évet is. Gyökereivel vízszintesen terjeszkedik, víz után kutatva; akár négy méter átmérőjű kört alkotva.
Angliában is találhatunk érdekességeket: igazi kuriózumnak számítanak Norfolk partjainál egy ezeréves tölgy maradványai, melyet már négyszáz éve egy kövekből kirakott kör szegélyez. A tölgyet, ami a druidák szent fája volt, Észak-Európában más népek is csodálták. Nagy-Britannia legidősebb fája a Sherwoodi tölgy, azaz Robin Hood tölgyfája, ami már 1150 éve ad hűs árnyékot óriási lombkoronájával. Magassága és kerülete sem elhanyagolható: 18 méter magas, kerülete 10,6 méter.
Meddig élnek a fák?
A gyümölcsfák életkora a legváltozóbb és egyben legrövidebb: a cseresznyefa általában hatvan évig, az almafa úgy harminc évig él. A nyírfa akár egy évszázadot is megél, a nyárfa kétszáz évet, a diófa körülbelül háromszáz évig bírja. Mint említettük, a legtovább egyes tűlevelűek élnek: a jegenyefenyő, a cédrusfa, a lucfenyő és az erdei fenyő. Ne feledkezzünk meg a tiszafáról, ami sok kultúrában szent fa, és némely példány akár 9000 évig is ékesíti környezetét. A tiszafa növekedése hosszú élete ellenére nagyon lassú, előfordul, hogy egy-egy fa tizenöt évenként csupán 2,5 cm-t nő.
A fák életkorát a törzs szerkezetéből, a törzset elvágva látható koncentrikus körökből, az évgyűrűkből lehet megállapítani; a törzs vastagsága is sokat elárul a fa koráról.