De miért is hullanak le? Ősszel, ahogy egyre kevesebb a napfény, az új klorofill hiányában a régi lebomlik, és a levelek fokozatosan elvesztik zöld színüket. Ahogy a klorofill elbomlik, kezdenek előtűnni a sárga és narancsszínű színanyagok, melyeket a klorofill korábban eltakart. Az egyre hidegebb éjszakákkal a vörös és bíborszínek is megjelennek, amik a levelekben leját-szódó cukrokkal kapcsolatos kémiai reakciók során keletkeznek. Az őszi lombhullás alapvető értelme a nedvesség megőrzése, mivel a levelek nagy mennyiségű vizet párologtatnak el. Télen a nedvesség felvételét a fagyott talaj gátolja, ezért van szükség az őszi időszakban a tartalékolt vízre. Ha a fák megtartanák a lombozatukat, akkor a téli időszakra teljesen kiszáradnának.
De honnan tudják a fák, hogy mikor kell lehullajtani a leveleiket? A nappalok rövidülésével és a hőmérséklet csökkené-sével a fák fokozatosan válnak meg lombo-zatuktól. A tipikus lombos fák ilyenkor speciális parasejtréteget képeznek a levél-nyél és az ág körül, így elszigetelik a levelet a fa nedvkeringésétől. A levél lassan elhal, és ezért lehullik a fáról. Ezután az apró sebet újabb réteg parasejt zárja le, ami megvédi a fát a nedvességvesztéstől és a fertőzésektől.