Menyasszonytánc
Mostanában mind többen járják ezt a táncot a kevésbé sérülékeny menyecskeruhában. Az elnevezéstől és a ruhától függetlenül a tánc szabályai azonosak. Elsőként az örömapa, örömszülők majd nagyszülők, közeli hozzátartozók, rokonok, barátok jönnek sorra, s végül az ifjú férj. Ilyenkor mindenki pénz ad a fiataloknak, ám azt, hogy az előttünk vagy utánunk jövő nálunk kevesebbet adott, nem illik észrevenni. Ugyancsak ezen vidám tánc közben szokás a menyasszony talpa alá aprópénzt szórni, mert az hoz nagy gazdagságot, ha az ara pénzen táncol.
A menyasszony elrablása
Sokan próbálják ilyenkor „ellopni” a menyecskét, ami valóban vidám jelenet lehet egy lakodalmon, de kellő óvatosság nélkül akár baleset is lehet belőle. Főleg ittasan, a tánctól kifulladva kell vigyázni az ara épségére. A tánc végén aztán a vőlegény elszökteti ifjú feleségét s vele együtt a pénzt is viszi, majd amikor visszajönnek, az ifjú asszonyt munkára fogják, és söpörheti az aprópénzt a táncolók lába alól. Manapság már ezen szokások betartása is könnyebb, hiszen újra divatba jött a lakodalmi ceremóniamester, vagyis a vőfély felfogadása.
Régebben gyakran előfordult, hogy a menyasszonyt már az esküvői szertartás alatt elrabolták, s ha vőlegény nem tudott menyasszonyára kellőképpen vigyázni, nem érdemelte meg, hogy feleségül vegye. Manapság ez a szokás csak arra szolgál, hogy a fiatal párt egy rövid időre elválasszák egymástól. Ilyenkor persze nem szabad hosszú ideig elmaradni, mert a vendégek unatkozni kezdenek és a hangulat elromlik. Viszont ha a vőlegénynél van a menyasszonyi csokor, akkor nem neki, hanem az elrablónak kell a váltságdíjat kifizetnie!