Motoros futárból ceremóniamester

Berczelly Réka | 2001. Július 25.
Võfélynek lenni még ma is akkora divat, hogy léteznek võfélykölcsönzõ cégek, akik a jeles napra egy mókamestert adnak "kölcsön" a násznépnek. Nem így tett Farkasházi Réka, aki "fogadott bátyját", Németh Kristófot kérte fel cermóniamesternek.

Ugyan hagyományőrző dolog, mégis szinte minden mai modern esküvőn is felkér az ifjú pár egy kedves rokont, ismerőst, hogy „igazgassa”, szórakoztassa a násznépet. Nem volt ez másként Farkasházi Réka, alias Kertész Mónika lagziján sem. A Barátok közt sztárja és kedvese az ifjú ara „bátyját”, Németh Kristófot bízta meg eme feladattal. Kristóf, mint mondta, nagyon megtisztelőnek érezte a felkérést már csak azért is, mert az életben is báty-húg viszonyhoz hasonlatos kapcsolat van kettőjük között.

– Kötelességemnek tartottam, hogy elvállaljam a vőfélykedést, hiszen a családban is így természetes, hogy a lány a bátyját kéri meg arra, hogy irányítsa az eseményeket, szórakoztassa a megjelenteket. Rékáék válláról szívesen vettem le a felelősséget, már csak azért is, mert az örömapa – akire ezt a feladatot rábízhatták volna – a boldogságtól se nem látott, se nem hallott! – meséli Kristóf.

A lakodalmat Cegléden a Tisza szállóban tartotta a család s a szép számú vendégsereg, mely kollégákból, barátokból állt.

– Rengeteget készültem, tisztában kellett lennem a ceremónia teljes forgatókönyvével. Gondoskodnom kellett arról, hogy Rékáék időben lépjenek a házasságkötő terembe, se túl korán, se túl későn ne érkezzenek. Gyakorlatilag minden az én feladatom volt, de nagyon tetszett, hogy ennyi felelősség hárul rám. Egy gyönyörű verset, Szabó Lőrinc: Semmiért egészen című költeményét szavaltam el, melytől mindenki meghatódott, de nem sokkal ezután már vidámabb dolgok következtek.

A „motoros futárból” ceremóniamesterré lett színész azon túl, hogy a vendégeket a szállóban fogadta, s a lagziban szórakoztatta, még a pénzt is ő szedte a kondérba, miközben Réka teljesítette kötelességét a menyasszonytáncban.

– Reggel fél öt felé már meglehetősen nehéz ügy volt a társaság ébrentartása, de életreszóló élmény volt nekem a „húgom” esküvője.”

Exit mobile version