Se vele, se nélküle?

Liza | 2001. Július 30.
A kérdés persze nem ennyire kiélezett, hiszen ma már számtalan lehetõség kínálkozik a legféltettebb házi kedvenc megõrzésére is. Lássuk, milyen lehetõségek közül válogathatunk!

A legkézenfekvőbb valamelyik megbízható és állatszerető családtagot megkérni, hogy nyaralásunk ideje alatt lássa el kis kedvencünket – ha nagyon állatbarát, és családja megértő, akár be is szállásolhatjuk hozzá kutyánkat/macskánkat.




A szomszédba

Ha családtag nem akad, jönnek a barátok vagy a szomszédok, és egyéb közeli-távoli ismerősök – azonban amikor hozzájuk fordulunk, számolnunk kell azzal, hogy szívességüket és idejüket esetleg nem adják ingyen.

Minél közelebbi ismerősről van szó, annál kisebb az esélye, hogy a pénzkérdés felmerül. Ha mégis, ne féljünk megkérdezni, hogy mennyit ér – például a szomszéd kislány – ideje, hiszen korábbi jó viszonyunk múlhat rajta; az összeg hallatán pedig ne féljünk alkudni, ha túl magasnak találjuk a “kedvenc-szitter” órabérét.

Ha végképp tanácstalan vagy, számolj a panziók áraival, és ígérj napi 800-1500 forintot indulásként, és a fogadtatástól függően határozzátok meg közösen az árakat.





Panzióba

Egy másik lehetőség panzióba adni a kis kedvencet. Ha ezt a megoldást választjuk, számolnunk kell azzal, hogy a panziók “számon kérik” rajtunk az állat oltási könyvét és valamennyi gyakori fertőző betegség elleni védőoltását – ezek nélkül nem hagyhatjuk ott az állatot.

A panziók napi díja macskák esetén 500-800 forint között van, kutyánál 800-1500 forint – függően az állat méretétől. Mit kapunk ezért cserébe? Általában külön kennelt, sétát, játékot és az állatok egyéni igényeire figyelő teljes ellátást.

Az állatok étkezésére érdemes külön figyelmet fordítani, mivel ezekben a panziókban általában száraz tápot szolgálnak fel, amit az otthon elkényeztetett családtag esetleg nem szeret.

Annak sem kell félni, akinek állata kicsit harciasabb vagy természeténél fogva verekedősebb, hiszen a fajtát tekintve sincsen megkötés, igaz, az összeférhetetleneket nem engedik a többiek közelébe.

Egyet ne tegyünk: semmiképpen se hagyjuk magára az állatot, még pár napra sem, akkor sem, ha “háromnapi hideg élelmet” és ivóvizet azért hagyunk neki a konyhában. Nem titok: az állatoknak szüksége van az ember társaságára, nem beszélve arról, hogy éppúgy mint kisgyerekek esetén, bármikor bekövetkezhet olyan betegség, amely orvosi beavatkozást, de legalábbis emberi jelenlétet igényel.

Exit mobile version