Szinte soha nem kezdek lakásfelújításba. Mire oda jutnék, hogy valamit változtatni kéne a lakásomon, valószínűleg éppen költözöm. Nem ragaszkodom tárgyakhoz, ezért minden szívfájdalom nélkül váltok lakhelyet.
Most is házat építek a Dunakanyarban. A ház fokozottan védett terület szélén áll, olyan kis erdészház szerű lesz. Fát persze nem építek bele, mert akkor pár hónap alatt ellepnének a bogarak. Úgy képzelem, hogy kívülről terméskő borítja majd a házam egy részét. Bent a kéményt meg fogom nagyobbítani, hogy a szélére lehessen ülni. De bútort nem nagyon szeretnék látni a házban! Azt szeretem, ha nagy tér van körülöttem, kevés, de hasznos bútorral.
A mostani házamban nagyon mély kék és élénk sárga falak vannak. Na ilyen nem lesz még egyszer! Pár évig tetszett, de most már másra vágyom. Az új házban nem lesznek élénk színek, csak halványzöld, meg mindenféle lágy szín. Sokan azt mondják, az új ötleteimnek köze van a Feng Shuihoz, de szerintem ez nem teljesen igaz.
Én sokszor megnézek egy házat, lakást mielőtt megveszem. Ha csak egyszer vagyok ott, nem derül ki, milyen jellemzői vannak leendő otthonomnak. Ott vagyok reggel, este, ünnepnapon, és hétvégén, van, hogy még ott is alszom. Nagyon rossz tud lenni, ha a beköltözés után derül ki, hogy az éjszaka csendes ugyan, de reggel öttől harangoznak a környéken. Ha jól érzem magam, maradok. Azt sem szeretem, ha mindig ugyanarra kell hazajárnom. Most például öt út is van, amin el tudok jönni otthonról. Ki is használom mind az ötöt, mert nem bírom, ha valami monotonná válik.
Azért olyan is van, hogy tényleg rászorulok a felújításra. Megesik, hogy átkerül egy-egy fal, de inkább költözöm. Éppen egy éve csináltam egy kis renoválást. Nem tartott sokáig, mert ha már rászánom magam a kuplerájra, akkor szeretem egy nap alatt letudni az egészet. Rendszerint sikerül is, mert elég türelmetlen tudok lenni és a hosszabb munkákat már nehezen bírom.
Az az igazság, hogy én négy-ötévenként váltom a lakhelyemet. Laktam már a III., a XI. és a XII. kerületben is, de sehol nem maradtam sokáig. Az elmúlt 20 évben 8-10 otthonom volt, de egyiktől sem fájt az elválás. Régebben az autókkal voltam így. Sokat válogattam őket, de most már nem érdekelnek a mindenféle csodajárgányok. Egy időben mindig azért hajtottam, minél több lóerő legyen a kezem alatt, minél sportosabb, minél nagyobb, minél jobb. Ma már ez megváltozott, inkább a lakásaimmal foglalkozom, de azért az autók még érdekelnek. Nekem például mindegy, milyen új a kocsim, ha valami baja van, eladom. Volt, hogy két hét után váltam meg egy autómtól. Nyár elején motort vettem, de mostanra kimotoroztam magam, azt hiszem, el fogom adni.