Bár a bálnahús már évtizedek óta eltûnt a halpiacok kínálatából, az egyes populációk olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy azokat a mai napig nem heverték ki. Ráadásul a mai napig több veszéllyel is szembe kell nézniük nekik és a környezetvédõknek.
•
Halászflottákkal való találkozás: ha nem is vadásznak rájuk, egy-egy találkozás általában halálos az állatra nézve, mivel a több kilométer hosszú háló rátekeredik az állatra, hogy az képtelen mozogni, és megfullad.
•
A természetes élőhely megzavarása: számos más állatfajhoz hasonlóan, a bálnák is általában ugyanoda térnek vissza a párzási időszakban. Ezeket a területeket a figyelmetlen emberi gazdasági csoportok gyakran megzavarhatják így kieshet egy párzási ciklus
•
Balestek: a bálnák pusztulásának egyik leggyakoribb oka a hatalmas hajókkal való ütközés, amelynek során olyan súlyos sérüléseket, töréseket szenvednek, hogy belepusztulnak
Az óriásbálna populáció már csak négy helyen él. A Csendes Óceán északi részének keleti és nyugati vidéke valamint az Atlanti Óceán északi részének nyugati és keleti fel. A négy csoport együttes létszáma ma sem éri el az 1000 egyedet. Mint látjuk a faj egyedül hideg óceáni vizekben fordul elő, ráadásul a világ tengereinek kereskedelmileg legforgalmasabb területein.
Bár a kutatók mindent igyekeznek megtenni az állatokért a kipusztulás veszélyének másik fő oka, hogy ezek a bálnák rendkívül lassan szaporodnak. A vemhességi idő egy év, és a szülés után további 9-12 hónapig gondozzák borjaikat. Így normális esetben háromévente termékenyülnek meg a nőstények. Az egyik legnagyobb rizikónak kitett észak-atlanti bálnák közül a keleti populáció már valószínűleg kihalt, a nyugati száma valahol 300 egyed körül van. Ez az a faj, amelynek minden porcikáját fel lehetett használni. Zsírját, bőrét, vérét, csontjait, hólyagjait, sziljeit és nem utolsó sorban a húsát. Mindezt olyan mennyiségben egyedenként, amely felért egy aranybányával.