Diszgráfia

Az olvasás, és az írás folyamata az agyban ellentétes. Olvasáskor a nyomtatott jeleket (graféma) alakítjuk át a megfelelő hangokká (fonéma). Íráskor viszont a fonémákat kell átalakítanunk a megfelelő grafémákká. A zavarok okát tehát kereshetjük mind a felismerésben, mind az átalakítás folyamatában.


Jellemző tünetek:




• írásuk szinte olvashatatlan, és ha hosszabb idő áll rendelkezésükre, akkor is csak éppen hogy elfogadható
• gyakran “felejtik el” megírni a házi feladatot, vagy
• másokat kérnek meg a megírására
• erőfeszítéseik ellenére is olvashatatlan az írásuk
• a mozgástervezés nehézségei – az agynak az a része nem működik megfelelően, ami felelős azért, hogy a mozdulatokat megszakítás nélkül, folyamatosan végezze (diszpraxia) – kapcsolódhat általános ügyetlenséghez és beszédzavarokhoz (verbális diszpraxia) – ebben az esetben képes bármilyen mozgást elvégezni, ami egy egyedülálló betű kialakításához szükséges, de már “nem képes” az egész szó leírására. A folyamatosság zavaráról beszélhetünk abban az esetben is, ha csak nagyon lassan ír, és amint megpróbál gyorsabban, írása rendezetlenné válik
• vizuális felfogóképesség csökkenése – felismerés zavara -, kényelmetlen módon írják le az egyes betűket, egyiket a másik fölé, máskor meg nagy hézagokkal az egyes betűk között
• vizuális memória zavara – ilyenkor a másolással nincs probléma, de diktálás után már nem megfelelően ír a gyermek, nem tud megfelelően emlékezni a betűk formájára











• a téri orientáció zavara – különös nehézséget jelent a gyermek számára a papíron való elhelyezés – sor-, oldalkihagyások, a sor végén bepasszírozott betűk, amik lekanyarodnak, hogy elférjenek. A specifikus helyesírási nehézséggel küzdő gyermek annyira rosszul írja le a szavakat, hogy azokat alig lehet felismerni. Ebben az esetben megmagyarázhatatlan és kifejezetten hibás helyesírásról beszélünk, melyet viszonyítunk az életkorhoz. Önmagában is előforduló zavar, de nagyon gyakran társul olvasási nehézséghez. A helyesírás folyamata az agyban annyiban egészül ki az írás folyamatával, hogy ismernünk kell a szabályokat, melyek alapján elvégezzük ezt az átalakítást.





• fonetikai hibák – a leírt szavak vizuális hasonlósága alapján téveszt (pl.: ősz-őz, gyújt-gyűjt)
• vizuális hibák esetén a hangzás ugyan megfelelő, de a leírás hibás (pl.: menj, adj, áztat, vágtat)
• betűk felcserélése (pl.: gyanús-lyanús, nyuszi-Gyuszi)
• betoldási és kihagyási hibák (pl.: krokodil-korokodil, vagy bicikli-bicili, kormos-koros)
• sorozathibák (pl.: szűrő-szőrű, képeskönyv-könyveskép): ilyenkor a szekvenciális szerveződéssel (a dolgok megfelelő sorrendben való látása, felfogása) függ össze a probléma
• értelmetlen hibák: mindaz, ami eddig kimaradt; hiba van mind a kimondásban, mind a leírásban (pl: csomóz-csumóz, lötyög-lütyög)