Nyakba ugró kutyák

Csík Gergely | 2001. Október 17.
Kozma Orsi énekesnõ, volt Jazz+Azos, most a Cotton Club Singerst erõsíti. Néhány sikertelen próbálkozás után csibékkel, nyulakkal, halakkal, most egy teknõsre vágyik.

– Most éppen nincs egyetlen háziállatom se. Az a baj, hogy egyszerűen nincs rá időm. Mivel egyedül lakom és rengeteg fellépésünk van, ezért nem vállalhatok el egy állatot.





Régebben persze nálam is volt mindenféle jószág, de egyik sem sokáig. Voltak halaim, de egy idő után kipusztultak. Anyukámék rendesen gondozták őket, de ők sem halbiológusok. Valami fertőzést kaptak, aztán kimúltak. Volt nekem csibém is, meg nyulam. Persze ezeket általában húsvétra kaptam. Egy darabig nálam laktak, aztán elkerültek a nagyihoz, vagy csak úgy egyszerűen eltűntek. Azért ekkor még elég kicsi voltam, szóval nem emlékszem pontosan. Viszont azt tudom, hogy egy ideig fehér egerem is volt. Nagyon bírtam, de megdöglött.







Cotton Club Singers
A régi kedvesemnél két kutya lakott, és amíg együtt éltünk, addig őket is az enyémnek éreztem. Nagyon jó érzés, amikor hazamész és két kutya ugrik a nyakadba, mert annyira örül neked. Szóval, ha egyszer nyugodtabb lesz az életem, biztos szerzek egy kutyát. A magyar vizslákért például odavagyok. De ha más fajta, az sem baj, csak kutya legyen!

Ja! És újabban a teknősöket is szeretem. Müller Péter Sziámi barátomnak van ilyen páncélosa. Hát az egy haláli kis teknőc. Egész nap elvan, napozik, úszkál, néhányszor körbejárja a szobát, aztán alszik. Egy ilyen nyugodt jószággal mi jól megértenénk egymást.
Exit mobile version