A fóbiák kezelésének legfontosabb feltétele, hogy a beteg tisztában legyen betegségének természetével, gyógyíthatóságával.
A háziorvosok nagyon sokat tudnak segíteni betegeik felvilágosításával, hiszen a súlyos szövődmények fellépése előtti kezeléssel a fóbiák prognózisa sokkal kedvezőbb.
Több alapítvány, cég, társaság támogatja ingyenes betegtájékoztatók megjelentetését, ezeket a tájékoztatókat érdemes elhelyezni a rendelő várótermében, valamint odaadni az érintett betegeknek és családtagjaiknak. Az enyhe tünetekkel jellemzett és nem szövődményes fóbiák kezelését érdemes a háziorvosnak végeznie. Hálás feladat, igen nagy a javulási, gyógyulási arány ebben a csoportban.
A súlyos tünetekkel és/vagy szövődményekkel (pl. alkoholizmus, depresszió, kényszerek) jellemzett fóbiás betegeket pszichiáter szakorvoshoz kell irányítani. A háziorvosok munkáját egyre több szorongásos betegségben szenvedők ellátására szervezett pszichiátriai szakambulancia segíti (van ahol „Pánik ambulancia” néven működik), pl. az egyetemi Klinikákon, Kaposváron, Kecskeméten, Miskolcon.
A fóbiások kezelésének alapelve az, hogy meg kell szüntetni az elkerülő viselkedést. A szorongást kiváltó helyzetet a beteg maga keresse, s addig tegye ki magát annak, míg a szorongás nem csökken, ill. nem múlik el, azaz „kutyaharapást a szőrével”. Amennyiben a beteg lassan, fokozatosan teszi ki magát a fóbia tárgyának, lassan megszűnik az érzékenység a fóbia tárgya iránt.
Közlekedési fóbia esetén pl. a beteg először kísérettel megtesz egy megállót busszal, majd kettőt, hármat, ezt követően kíséret nélkül tesz meg egy megállót, majd egyre hosszabb távokat. Amennyiben egyből nagyobb táv megtételére vállalkozik a beteg egyedül, akkor az ún. ingerelárasztásos technikát alkalmazza, amelynek az a lényege, hogy a szorongásos válasz a tartósan alkalmazott ingerre kialszik.
Enyhe, kezdődő esetekben sikerre számíthatunk a betegek egy részénél gyógyszerek nélkül is. Gyógyszeres terápia is szükséges, ha a beteg szorongása olyan fokú, hogy nem tudja elkezdeni a deszenzitizáló vagy ingerelárasztásos kezelést, illetve ha a szorongásos reakció olyan fokú, hogy a beteget akadályozza a terápia folytatásában. Amennyiben pánikroham is jelentkezik, akkor érdemes pszichiáterrel konzultálni.