Cica, pipi, csibe, tyúk, liba, ponty, nyuszi, tehén - a felsorolt állatok elsõ látásra semmilyenkapcsolatban nem állnak egymással. Egyetlen közös jellemzõjük azonban mégis van: gyakran helyettesítenek nõi neveket.
A kedveskedő vagy éppen becsmérlő megszólítások sok nőt idegesítenek. Pedig ha jobban odafigyelünk hölgytársainkra, rádöbbenhetünk, hogy az ember (lánya) nem csak a kutyájára hasonlíthat. Vagy a macskájára. Mert az ugye már közhelyszámba megy, hogy a pisze, mandulavágású és kékeszöld szemű ifjú hölgyek (kivált, ha szőkék) milyen cicásak.
Középkorú társaik viszont tupírozott, festett vörös frizurájukkal, elégedetten doromboló hangjukkal és pompásan manikűrözött körmeikkel kiköpött perzsamacskák.
Egyes lányok – asszonyok egzotikusabb vadakkal tartanak külső – belső rokonságot. Egy híres példa: Naomi Campbell életrajza, A fekete hattyú címével a modell kecsességére, valóban hosszú nyakára és bőrszínére utal. Bár mások szerint a hölgy inkább párductestűnek titulálható, s ez utóbbi állatmetafora a modell temperamentumára is jobban illik…
Persze a külső hasonlóság nem takar feltétlenül lelki rokonságot. Elgondolkodtató azonban, hogy a mindennapi nyelvhasználat is tele van olyan közhelyszerű, állandósult jelzőkkel, melyek a nő és valamely állat között vonnak párhuzamot. S nemcsak a mai nyelv: a görögöknek ott volt ugye tehénszemű Héra.
Ma inkább őzikeszemet emlegetünk egy meleg női tekintet láttán. Ám ha a hölgyemény világoskék szemű és ritkán pislog, merev tekintetével zavarba hozva a férfinemet, egyhamar megszületik az (elő)ítélet: hideg, mint egy kígyó. De használjuk a madárcsontú, darázsderekú, gazellacombú kifejezéseket is. Hogy a halvérről, tyúkészről és általában a libaságról már ne is beszéljünk…
A fiziológiai megfelelés nem feltétlenül tükrözi tehát a lelkialkatot, belső tulajdonságaink gyakorta rácáfolnak a külsőnk alapján kialakított előítéletekre. Gyakorta, de korántsem mindig. Mert ha kiderül, hogy az illető tudatában van a hasonlóságnak, s esetleg még direkt hangsúlyozza is azt, első megérzésünk bizonyosan helyes volt. Egyik évfolyamtársam például háromszögletű arcával, nagy, rezzenéstelen világos szemével és széles, de keskeny szájával engem bizonyos hüllőkre emlékeztetett. Nem túlságosan hízelgő véleményemet persze megtartottam magamnak, hiszen nem akartam megbántani. Aztán egyszer észrevettem a nyakában egy gyíkocska alakú függőt. Kiderült, hogy a leányzó rajong a hidegvérű jószágokért. Ha valakit mégis dühítene az állati hasonlóság, és sértve érzi magát a főként férfiak által használt sztereotípiák miatt, sajnos nem sokat tehet. Egyetlen elégtétele, hogy maga is “leállatozza ” az erősebb nem tagjait. Mert persze a férfi is lehet sokféle állat: mackó, kutyuska, tigris, netán csődör. Tessék választani!