Elkerülni az idegorvost

Márti szüleinek is el kellene mesélni a dolgot, de hogyan? Hajdanában a leánykérésnek szigorú szabályai voltak, merev udvariassági keretek között zajlott, amire a vőlegény természetesen már jó előre felkészült. A lányos háznál illendő volt – lehetőleg felöltőben – vasárnap délelőtt 11-ig megjeleni, egy csokor virággal a leendő anyós számára. A leendő após és a vő ezután a tisztaszobába vagy a kisszalonba vonultak, ahol tisztázták, milyen anyagi viszonyok közé kerül a lány. Ekkor hozták szóba a hozományt is. Miután mindent megbeszéltek, hívták a feleséget, és egy sokatmondó pillantással jelezték, hogy az üzlet megköttetett.





Csak ekkor jelenhetett meg maga a lány is, hogy pezsgőbontás, forró kézszorítás után együtt koccintsanak a készülő frigyre. Ma már nem várják el a szülők az ilyen külsőségeket, ennek ellenére a család hozzáállásának még mindig nagy a szerepe.

A „hivatalos” látogatáskor, különösen, ha az ember a menyasszony házában még újoncnak számít, egy szép csokor virág átsegít a kezdeti gátlásokon, hiszen ez esetben már az ajtónyitáskor tudni fogják, valami készül.





Ha a vőlegény igazán figyelmes, egyidejűleg menyasszonyát is meglepheti kedvenc virágaival. A korrekt öltözet (a szokásos farmer és póló helyett mondjuk egy fehér ing, esetleg nyakkendő) fontos, megadja a tiszteletet a szülőknek és az esemény komolyságának.

Konzervatívabbak még ma is elvárják (sőt a toleránsnak számító, modern szülők sem veszik zokon), hogy a leendő vő a bemutatkozó látogatásnál egyúttal anyagi helyzetéről is szót ejtsen. Az ilyen jellegű beszélgetések hangulatára minden résztvevő befolyással van. Ha nem ajánlják fel a szülők a tegeződést rögtön az első találkozás alkalmával, csalódásra semmi ok, lesz erre még idő bőven.





Ha a szülők „problémásabbak”, nehezebb megnyerni bizalmukat, még inkább áldásukat az esküvőhöz, ajánlatos, hogy a leendő menyasszony előzetesen „súgjon” szerelmének: mit kedvelnek szülei és mit nem, mik az elvárásaik jövendőbelijével szemben, mivel tudná meggyőzni őket komoly szándékáról és arról, hogy megfelelő társ, férj válik majd belőle.

Egy dolgot nem szabad elfelejteni: minden szülő a legjobbat akarja gyermeke számára, szeretné jövőjét biztosítottnak látni, szeretetből, féltésből aggódik, esetleg aggályoskodik és nem rosszindulatból. Az őszinteség alapfeltétele egy jól működő, hosszú távú kapcsolatnak nemcsak a szerelmesek között, de a szülőkkel szemben is. Ha kártyáinkat nyíltan megmutatjuk, nem kertelünk, nem szépítgetjük a helyzetet (ha nem lenne olyan rózsás), nem adunk okot a későbbi vitákra, felelősségre vonásra. Ma már szerencsére többet nyom a latba a jövendőbeli kiválasztásakor az őszinte szerelem, szeretet, a pozitív emberi tulajdonságok, mint a származás és a biztos anyagi háttér.