Kutyául érezte magát

A fóbiáknak klasszikusan két terápiája létezik. Az egyik, amikor a fóbiában szenvedőt fokozatosan szoktatják hozzá a fóbia tárgyához, például az utazáshoz. A másik módszer, amikor sokkszerűen szembesítik vele, ez a kutyaharapást szőrivel.

Utóbbi különösen jól alkalmazható – mit ad isten – kutyákkal szemben. Béres Alexandráék az utóbbit választották.





– Azelőtt, ha láttam egy kutyát, átmentem az utca túloldalára – meséli a fitness világbajnok. Éreztük, hogy ez az állapot nem tartható, ezért azt találtuk ki, hogy veszünk egy kutyát.
A beszélgetésnek ezen a részén vizualizáltam is egy kis zsemleszínű ebet Alexandra ölében, nagy fülekkel, mondjuk egy spankót – spánielt -, vagy valami kisebb szociális kutyát, ami nem jelent túl nagy kihívást, de rosszul spekuláltam, mert a Béres család másként gondolkozott: ha már lúd – illetve eb -, legyen kövér, vagy legalábbis erős, kutya kutya, amolyan igazi. Amitől félni is lehet, meg minden.





– Van egy boxerünk – így a sztár, amire elakadna a szavam, ha nem épp interjút csinálnék. – Sába. Ötéves szuka, és már egy kölyke is született.
Mivel a fóbiák többsége visszavezethető valamely gyerekkori traumára, arra is kíváncsi voltam, hogy ez miként van Alexandra esetében.
– Még gyerekkoromban megtámadott egy kutya –emlékszik BA. – Figyelt egy darabig, aztán rám rontott. Nagyon régen volt, de világosan emlékszem rá. Nem vagyok benne biztos, hogy ez az élmény játszott közre a kutyafóbiámban.

Alexandra valaha irtózott a kutyáktól. Ma kettő is van neki. Megérjük még, hogy kutyamenhelyet alapít, vagy kutyakiképző iskolát, mondjuk Sába Dogness vagy valami hasonló néven.