számlájukra írható még a sárgaláz, a trópusi láz, az elefantiázis és egyéb vírusos betegségek. Ezek a betegségek elsősorban trópusi mocsaras területeken fordulnak elő, de a szúnyogok szinte az egész bolygón megtalálhatók.
A malária szó „rossz levegőt” jelent, és terjedésének módját csak 1894-ben fedezték fel. Miközben a nőstény szúró szájszervével vért szív, a nyálával az áldozat vérébe jut a malária kórokozójának, a Plasmódium nevű egysejtűnek a spórája. A Plasmódium-spórák a véráramba jutva a vörös vértestekbe hatolnak, ahol elszaporodnak. A kipukkadó vértestekből visszajutva a véráramba újabb vörös vértesteket támadnak meg. Amikor a spórák a felszakadó vértestekből kijutnak, akkor kerül a vérbe az a toxin, amely a betegséget kísérő lázat okozza.
Először hidegrázás, fogvacogás, görcsös rohamok jelentkeznek, majd legalább 40 fokos láz. A hidegrázás után égető, száraz forróságérzet, szomjúság, fejzúgás és félrebeszélés jelentkezik, majd szúró, égető forróság a bőrön.
Átlagosan három hetet töltenek a vízben, mielőtt kifejlett, ivarérett egyeddé fejlődnek. A malária kórokozóját több szúnyogfaj terjeszti.
Utazásainkkor figyeljünk: gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy a gyönyörű tengerpartokon a nyaralók egy kődobásnyira lehetnek a malária és sok más betegség kórokozóitól.