Egy sötét szobában több liter koffein hatására fennmaradva, vörösre váltó szemmel számolgatod, hogy aktuális karaktered megveheti-e az életben maradásához elengedhetetlen kétkezes kardot, mielõtt elhagyja az ostromlott várost.
Persze nem vagy egyedül, néhány kedves barát, ismerős esetleg ismeretlen is veled tart a vándorúton, ami kalandok sorát tartogatja számotokra. Mit is mondok?! Méghogy számotokra? Nem, nem, itt most nem te játszol, hanem egy karakter, egy hős, vagy kevésbé hős, ami csak attól függ, milyen értelemben használod ezt a szót, és hogy fordult a kocka annak idején, amikor több-kevesebb vajúdással megszületett a karakter. Hiszen olyan ez, mint maga az élet, bár annyi a könnyítés, hogy a legelején te döntötted el, milyen típust óhajtasz képviselni. Innen viszont már a kiengedted a kezedből az irányítást, és a kockákra bíztad, később milyen esélyekkel indulsz majd új életedre.
De mi is az a karakter? Hát nem más, mint te. A sokat emlegetett kockák szigorú szabályok által meghatározott dobálása előtt egy listából választasz magadnak egy alapfajtát, fajt, “foglalkozást”. Lehetsz harcos, varázsló, boszorkány és még nagyon sok minden (ez persze függ a játék típusától is). Minden fajtának megvannak az alaptulajdonságai, amin belül már a sors kegyére van bízva, milyen is leszel.
Milyen szép boszorkány, milyen erős harcos, milyen fondorlatos tolvaj. Csapatba verődsz társaiddal, és eleddig elképzelhetetlen kalandokat élsz át új személyiségeddel.
Ami azért a mélyben mégiscsak te vagy. Legalábbis vágyaid megtestesítője. Az emberek nagy része ugyanis már a kezdet kezdetén olyan karaktert választ, amilyen ő maga szeretne lenni. Csúnyácska lányok például előszeretettel részesítik előnyben a csábító boszorkány megjelenést, egyes fiúk pedig itt remekül kiélhetik elfojtott agressziójukat. Persze akár lányok is.
A lényeg az, hogy kellően át tudd élni új jellemedet, aztán már megy minden, mint a karikacsapás, különösen, ha a többiek is eléggé beleélték magukat a dologba, és a mesélő is jó történetet talált ki. Ilyenkor aztán nincs is nagyobb élmény, mint megküzdeni egy csapatnyi ellenséggel, vagy akár varázslat hatására néhány muskátlira támadni, városokat venni be, vagy megszökni onnan, gazdag utazókat csábítani el, és kifosztani, és egy esetleges küldetést teljesíteni.
Mindaddig hihetetlenül érdekes mindez, amíg nem kezded túlságosan beleélni magad. Hiszen ez is, mint minden szerepjátszás egy idő után szinte beszippantja az embert. És akkor már nehéz megállni, könnyen kaphatod magad azon, hogy estéidet, hétvégéidet egy képzelt világban töltöd, képzelt társakkal, és az igaziakkal is csak arról tudsz társalogni, hogy mi történt legutóbbi kalandotokban. Sokan merültek már el ebben a dologban. De ha erősen kapaszkodsz a felszínen, és képes vagy megteremteni a kényes egyensúlyt a beleélés és a távolságtartás között, igazán jól fogsz szórakozni.