“Felszáll a köd

Endrődy Hanna | 2001. December 12.
A film nem a szokásos elriasztó módon közelíti meg a szenvedélybetegek világát. Mindenki tudja, segítenek neki.

Vállaltan függők

A televíziós alkotás azok segítségével, akik nyíltan vállalták kóros kötődésüket a kábítószerekhez, megmutat egy olyan járható utat, amely szeretettel és ölelésekkel kikövezve kivezet a mélységből.

Saját akarat

Az út nem könnyű és bizony időnként megingásokkal, visszaesésekkel is tarkított, de ott a fény az alagút végén. Természetesen szükség van arra – bármilyen szenvedélyhez kötődő személyről is legyen szó -, hogy maga akarjon szabadulni annak béklyóiból.

Ha megvan a szándék, a film helyszínét adó, Komló mellett alakult táborban mindenkit egyaránt szeretettel és ölelő karokkal várnak.

Szeretve könnyebb gyógyulni

Nem véletlenül fordul elő már másodszor ez a szó: ölelés, hiszen szóban és tettekben eredményesen működik közöttük a szeretetteljes kapcsolatnak ez a formája. Nem szégyellik érinteni, ölelni, így erősíteni egymást, a hozzájuk fordulókat, és lassan, fokozatosan meg is jön az eredmény.

Értelmet adó elfoglaltságok

Együtt sportolnak, dolgoznak, színdarabokat tanulnak be és adnak elő, egész nap értelmesen foglalják el magukat, és könnyebben-nehezebben – a mélység nagyságától függően , amelyből felkúszni vágynak – kikerülnek az egyre tisztuló felszínre.

Egy alapítvány sokakért

A táborban bentlakók, akik a Leo Amici Alapítvány szenvedélybetegek számára létrehozott intézményében együtt vannak, és küzdenek egymás és a maguk gyógyulásáért, vállalva a nyilvánosságot vallottak kudarcaikról, leépülésükről, családi ellehetetlenülésükről, gyógyulási folyamataikról, őszintén láttatva azt, milyen segítség hiányától szenvedtek eddig, és mit adott nekik ez a hely, ahol hasonló társak között, egymás emlékeiből táplálkozva, ölelő karokban harcolnak együtt a tisztulásért.

Másfél év gyógyulás

Társaik és legfőképpen a tábor vezetői mindig szeretettel segítik az itt „józanodókat” tekintet nélkül arra, milyen szenvedély rabjaiként és milyen társadalmi rétegből érkeztek gyógyulni közéjük.

Egy-egy terápia akár másfél éves itt-tartózkodásra is lehetőséget ad, amely – a szükséghez igazodva – lehet rövidebb, de esetleg ennél hosszabb is.

Külvilági kötődések

A részvétel – a rászoruló családi, munka és egyéb körülményeitől függően – természetesen bizonyos fokig térítésköteles is, de rendkívül eredményes. Tartják a külvilággal is a kapcsolatot, hogy a terápia végén értelmes célt kaphassanak a mindennapi életbe újra beilleszkedni vágyó gyógyultak.

Az esetleges megingások, visszaesések után a terápia folytatható, újrakezdhető mindaddig, amíg azt a rászoruló igénybe kívánja venni. Ez azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy vele együtt, és ne akarata ellenére történjék a terápia.

Senki sincs egyedül

A film létrejöttét jelentős mértékben támogatta az egészségügyi tárca, és a rászorulók intézményeinek támogatásáról továbbra is gondoskodni kíván.

A téma és intézmény iránt érdeklődőknek bármikor rendelkezésére áll a Leo Amici Alapítvány táborvezetője Mihaldinecz Csaba és munkatársai a 06-72-482-903-as telefonon ill. faxon Komlón.

( A film a 2000. évi droghétre készült, időnként az m1 csatornán még látható. )

Exit mobile version