Bonsai-suli I.

Erdélyi Ottó | 2001. December 14.
Egy egyébként hatalmas növény cserépben, Egy nagy fa, bokor kicsinyített mása. És mégis természetes. Ez a Bonsai.

Maga a Bonsai szó japán eredetű, s szabadon fordítva annyit tesz: fa cserépben. Köznyelvben értjük alatta magát az eleven műalkotást, annak gondozását, formálását. Csaknem egy évezred eltelt azóta, hogy az ősi Kínában a Bonsai-nevelés első írásos emléke keletkezett. Néhány dokumentumban utalások találhatók kicsiny, vázában növekedő fákra. Abban az időben csak a nemesek és rangos templomi személyiségek ismerhették a pöttöm fa nevelésének titkát, hogy aztán generációról generációra a kiválasztottaknak továbbadják.



A Bonsai jelentősége az ősi keleti vallásokkal hozható összefüggésbe, ahol az emberek még a természettel harmóniában éltek. Tisztelték a környezetet, és egynek tartották magukat is az összes teremtmény között. Majd a Bonsai-nevelés tudománya Japánba is eljutott, ahol igen „termőképes talajra hullott”, s további trükkökkel bővült. Először itt is csak a császárok, szerzetesek neveltek hasonló növényt, ám hamarosan elterjedt az egész népességen belül. Mára már szinte minden házban látható Bonsai a falakon, erkélyeken, kertekben.

Exit mobile version