Hunyd le szemed. Képzeld el Antonio Banderas sármosságát a táncparketten, összegyúrva Jackie Chan akrobatikus harcmûvészetével. A latin dobok erotikus lüktetésére a verejtéktõl csillogó fekete testek izmai megfeszülnek, majd szemet gyönyörködtetõ tánccal ernyednek el. Ez a capoeira.
Soha nem olvastam ennél szebb leírást nőről: “A Nőt, akit imádunk, csodálunk, félünk, tisztelünk. Egyszerre kecses, és veszélyes, erotikus, és kegyetlen, csábító, és fúriaként dühös.” és ez is a cikk része. Nahát ezért ajánlom.Mégis aki úgy gondolja, hogy ez csak egy tánc, mit árthat, javaslom, ne menjen túl közel. Ezek a kecses táncosok miközben önfeledten adják át magukat a zene ritmusának, kőkemény harcosok.
Évszázadokkal ezelőtt hatalmas hajók szelték át az óceánt, hogy az Új Világba olcsó munkaerőt szállítsanak Afrikából. A hajók testében a dühön kívül ott szunnyadt a zene, a tánc varázsa is. A telepeken a rabszolgáknak tilos volt bármilyen harc gyakorlása érthető okokból, a kényszerbevándorlók ezért ravasz cselhez folyamodtak.
A küzdelem fogásait, az ütéseket, rúgásokat fantasztikus táncba ágyazták, elterelve a figyelmet valódi mivoltáról. A különböző törzsi kultúrák táncai, és harcművészeti elemei olvadtak így egybe, létrehozva egy új mozgásformát. Bár a capoeirát férfiak és nők egyaránt járják őshazájában Brazíliában, én gyakorlását mégis leginkább nőknek ajánlanám. Miért is? Mert művészetében megtestesíti a Nőt.
A Nőt, akit imádunk, csodálunk, félünk, tisztelünk. Egyszerre kecses, és veszélyes, erotikus, és kegyetlen, csábító, és fúriaként dühös. Mivel a gyakorlatok szemmel láthatóan meglehetősen bonyolultak, elsajátításuk némi időt vesz igénybe. Azonban az, aki instant önvédelmet szeretne, az vegyen pisztolyt.
A capoeira olyan, mint egy jó szerető. Az első perctől kielégíti vágyainkat, és még évek múlva is mindig tartogat újat számunkra. Kóstolgatása, megismerése napról napra, évről évre történik. Kezdetben csak egy tánc, melyhez a körben állók adják az erőt, majd egyre duzzad, míg szinte észrevétlenül a sok körkörös mozgás akrobatikus rúgásokká, kézen átfordulásokká, szaltókká keményül, úgy hogy közben fikarcnyit sem veszít erotikusságából. A táncosok csak imitálják a rúgásokat, nem viszik be, így nem kell attól félni, ami bármilyen küzdősportnál előfordulhat, tudniillik, hogy függetlenül attól, éppen divatos-e a kék szemhéj, kénytelen vagy napokon keresztül viselni túlbuzgó edzőpartnered vehemenciájának nyomait. Mivel elemei a latin táncra épülnek, kiválóan alkalmazható a legádázabb csatatéren, a táncparketten, s a kecses mozgás ha álkapcsokat nem is, de szíveket számolatlanul törhet.
Sajnos Kishazánkban a latin kultúra terjedése meglehetősen lassú iramban halad, így az átlag polgár e fantasztikus földrész üzeneteiből hajlamos csak az aluljáróban zenélő indiánokét befogadni. Pedig már Magyarországon is megnézhetjük a capoeira edzéssel egybekötött bemutatóit. Nem kell mást tennünk, mint rákattintani folyamatosan fejlődő
honlapjukra, hogy megtudjuk, legközelebb mikor, és hol nyújtanak ízelítőt.