Amennyiben nem lesz menyasszonytánc a lakodalmunkon, érdemes nászajándéklistát készíttetnünk, és errõl a rokonokat, barátokat idõben értesítenünk. Így ugyanis elkerülhetjük azt, hogy három kávéfõzõt és öt étkészletet kapjunk.
A nagyobb üzletek nemcsak árulnak kifejezetten nászajándékokat, hanem vállalják a lista vezetését is, sőt, akár interneten is megrendelhetjük ezt a szolgáltatást. Sokan az esküvői szertartás elüzletiesedésének bizonyítékát látják ebben, csakhogy a nászajándék elsődleges célja mindig is az volt, hogy induló tőkét biztosítson az önálló élet küszöbén álló fiataloknak – igaz, régen (és a kevésbé civilizált országokban még napjainkban is) illett a háztartási eszközök mellett – helyett – élelmiszereket is ajándékozni.
Az ajándékokat pedig nem a menyegzőn, hanem pár nappal korábban küldték el a lányos háznak, ezzel fejezve ki, hogy elfogadják az esküvői meghívást.
Mindenkit óva intenék viszont az “induló tőke” szószerinti értelmezésétől – pénzt ajándékozni ilyen alkalomra nemcsak fantáziátlanságra vall, hanem ízetlenség is, kivéve, ha az ifjú pár maga kéri az ajándékozásnak ezt a kevéssé romantikus megoldását.
A nászajándék tradicionálisan soha nem a pénzgyűjtést szolgálta – arra ott volt a menyasszonytánc. Akkor már szerencsésebb és elegánsabb is, ha a fiatalok ajándékutalványt kérnek, illetve más ötlet híján ezzel ajándékozzuk meg őket. Beváltáskor a nagyobb áruházakban, lakberendezési vagy műszaki cikkeket árusító boltokban szinte biztosan találnak majd kedvükre való “meglepetést”.
