Az abortuszról szóló vitában leginkább férfiak hallatják a hangjukat pro és kontra. Ebbõl következõen a témát saját nemi szûrõjükön keresztül látják.
Elhiszik, elhitetik magukkal, hogy kizárólag a nőket érintő problémákban is ők, férfiak járatosabbak, és felelősebben döntenek. Elhitetik a világgal az egyik legnagyobb félreértést, hogy az abortusz közügy.
Az abortusz a nők ügye. Az ő bőrükről folyik a vásár, az ő testükről, az ő vérükről. Másodsorban a párok ügye.
A nőkre helyezedő nyomás nem csak politikai. A köznyelv például következetesen anyának nevezi a teherbe esett nőket, mit sem törődve azzal, hogy a terhesség kívánt-e vagy sem, illetve, hogy a gyereket megszeretné-e szülni a nő vagy sem.
Az úgynevezett felvilágosító oktatás is csak a művi vetélés okozta szervezeti károsodás, pszichikai sérülés lehetőségét hangsúlyozza, nem ejt viszont szót a nem kívánt magzat, illetve a szülés okozta fiziológiai és mentáláis stresszről, aminek minden szülő, gyermekét örökbe adni kényszerülő nő ki van téve.
Pláne nem hasonlítja össze a kettőt, hiszen az érvényben lévő törvény szerint meg kell próbálni rábeszélni a nőt a gyerek megtartására.
Miről nem esett eddig egyetlen szó sem? A férfiak felelősségéről, hiszen egy gyerekhez két ember kell.
