A kakaóbab, a “barna arany” különleges formájú örökzöld fán terem. Orchideára emlékeztető rózsaszín virágai és uborka formájú gyümölcsei (benne 5 rekeszben 30-40 bab) közvetlenül a törzsön és a vastagabb ágakon sarjadnak.
A megpörkölt, héjától megtisztított kakaóbabot megőrölték, puha tésztává gyúrták, hideg vízzel habosra keverték és fűszerekkel ízesítették. A spanyolok az italt forró vízzel készítették. Vaníliával, fahéjjal vagy szegfűszeggel tették elviselhetőbbé, később cukorral édesítették. A csokoládé Franciaországba 1615-ben érkezett Ausztriai Anna (III. Fülöp spanyol király lánya) hozományával. Pályafutását gyógyszerként kezdte, patikusok készítették. Frissítő és erősítő szerként ajánlották. Reggeli és társasági italként XIV. Lajos udvarában talált igazi otthonra. A Napkirály példáját követték az európai uralkodók és az arisztokrácia is.
A csokoládégyártás a gyógyszerészek mellett az erre specializálódott, főleg olasz, ún. csokoládékészítők tevékenysége volt. Kakaóért az 1600-as évektől az Újvilágot itáliai hajók is rendszeresen felkeresték. Velencét a csokoládéivók Eldorádójának nevezték. A 18. század végéig kizárólag italként fogyasztották. Az 1730-as évektől tejjel is készítették.
Ismerték és kedvelték a bonbont is, melyet Plessis-Praslin francia herceg szakács-cukrásza kreált a regensburgi birodalmi gyűlés résztvevőinek. A hercegről Praliné-nek nevezte el. Az akkor divatos cukrozott mandulát csokoládéba mártotta.
A szilárd étcsokoládé a 19. század találmánya. A megpörkölt és hántolt kakaóbabot fűszerekkel elegyített cukorral, előmelegített mozsárban törték össze, melegített kőlapon kihengerelték és jól meggyúrták. A tésztából hengerded tömböket vagy táblákat formáltak. Kihűlés után papirosba csomagolva fűszerüzletekben árusították.
Az első csokoládégyárat a Fry cég alapította Bristolban 1728-ban. A legfinomabb csokoládét Philippe Suchard svájci cukrásznak sikerült előállítania. Világhírű gyárát 1826-ban alapította Serrieres-ben.