Az iszlám hagyomány szerint Allah fénybõl teremtette az angyalokat, tûzbõl a dzsinneket és porból az embereket. Egyesek úgy tudják, hogy a dzsinnek anyaga valamiféle sötét, füst nélküli tûz.
Ádám előtt kétezer évvel keletkeztek, ám fajuk nem éri meg az utolsó ítélet napját.
A dzsinnek átlátszó testű légi állatok, amelyek sokféle formát ölthetnek. Először felhőnek tűnnek vagy homályos vonalú, magas oszlopnak; később tetszésük szerint ember, sakál, farkas, oroszlán, skorpió vagy kígyó képében jelennek meg.
Van, amelyik hívő köztük; van, amelyik eretnek vagy istentagadó. Mielőtt megölnénk egy hüllőt, a Próféta nevében szólítsuk fel, hogy távozzék; ha nem engedelmeskedik, joggal elpusztíthatjuk. A dzsinnek áthatolnak a tömör falakon, röpködnek a levegőben, vagy éppen hirtelen láthatatlanná válnak. Gyakorta ellátogatnak az alsó égbe, ahol is kihallgatják, mit mondanak az angyalok a jövőről; ezért tudják segíteni a varázslókat és jósokat. Némely bölcsek szerint a dzsinnek építették a piramisokat, s talán a jeruzsálemi templomot is, Dávid sarjnak, Salamonnak a parancsára, aki ismerte Isten Mindenható Nevét.
A háztetőkről vagy erkélyekről kővel pusztítják az embereket; szokásuk még, hogy elrabolják a szép asszonyokat. Zaklatásuk ellen tanácsos az Irgalmas és Könyörületes Allahot szólítani. Leggyakrabban romok között, elhagyatott házakban, ciszternákban, folyókban és sivatagban ütnek tanyát. Az egyiptomiak azt állítják, hogy a dzsinnek keltik a homokviharokat. Úgy vélik, hogy a hullócsillagok Allah dárdái, melyeket a gonosz dzsinnek közé hajít.
