Az egyszarvú

Úgy említik, hogy a hindusztáni királyságokban roppant fürge vadszamarak élnek, fehér a szőrük, bíborvörös a fejük, kék a szemük, a homlokukon pedig hegyes szarv található, melynek fehér a töve, piros a hegye, a közepe meg éjfekete.
Egy másik leírás szerint az egyszarvú „teste lóra emlékeztet, a feje szarvasra, a lába elefántra, a farka pedig vaddisznóra…Mély hangon bőg; egyetlen; egyetlen hosszú, fekete szarv nyúlik ki a homloka közepéből. Képtelenségnek tartják, hogy bárki is élve elfogja.

A középkori bestiáriumok tanítása szerint akár egy kislány is elejtheti az egyszarvút: felékesített szeplőtlen szűzet vetnek elé, az állat a mellére ugrik, a szűz pedig emlőiből megszoptatja, és a palotába viszi a királynak.
E fantasztikus állatot legtöbbször fehér lovacskának ábrázolják, melynek kecskeszakálla van, hátsó lába antilopláb, a homlokán pedig egy hosszú, tekervényes szarv díszlik.
Leonardo da Vinci az állat érzéki természetével magyarázza, hogy olyan könnyen elejthető az egyszarvú; az érzékiség elnyomja benn a vadságot, fejét a leány ölébe hajtja, s akkor elejthetik a vadászok.