A barátom évek óta teppeli a manát. A mana teppelése egy szakrális-rituális cselekedet, átszellemült tekintet és magabiztos, felsõbbrendû mosoly szükségeltetik hozzá. A barátom ezekkel jobbára rendelkezik, a mosoly egészen biztosan rendben van.
Magic the Gathering. Ez a kórokozó orvosi megnevezése. A kilencvenes évek elején egy Richard Garfield nevű szerény és mosolygós matematikus fejében fogalmazódott meg a kérdés, mi történne akkor, ha a klasszikus kártyajátékok 52 vagy 32 lapos készletei helyett a játékosok egy sokkal nagyobb kosárból válogathatnának. A sokkal nagyobb többezer lett, a válogatás pedig szó szerint értendő, mert a meccsekre mindenki a saját maga által – néha hosszú órákon át finomított, tesztelt – paklival érkezik.
Így született meg a világ első, és azóta is legelterjedtebb „gyűjtögetős” kártyajátéka. A kiadó cég azóta már több divathullámot – Pokémon, Harry Potter – is meglovagolt hasonló kártyajátékokkal, de a legismertebb és legnépszerűbb továbbra is a Magic maradt, amelyet már kilenc nyelven jelentetnek meg, és amelyből több, mint egymilliárd lapot adtak el. A játék változatosságát a négyhavonta megjelenő új kiegészítők tartják életben, és az érdeklődők rendszeres versenyeken vehetnek részt, közöttük nemzeti- Európa- és világbajnokságon, de létezik a golfhoz, vagy teniszhez hasonló ún. „Pro Tour” is, igen komoly pénzdíjakért.
Az ember lányának első benyomása egy ilyen versenyről, hogy együtt van sok fiatal fiú, többen közöttük az előző esti bulizás miatt, mondjuk úgy, csapzott állapotban, és hihetetlen koncentrálás közepette helyeznek el színes lapokat az asztalon. Azt is hamar felfedezhetjük, hogy a lapok között vannak lények, tegyük hozzá, jobbára igen csúnyák és gonoszak, hiszen többségük a Tolkien óta ismert fantasy-világból származik.
A lapok között ezen kívül vannak egyszer használható (szakzsargonnal: kijátszható) varázslások, tárgyak, és földek is, ez utóbbiak termelik azt a bizonyos manát, ami a kártyalapok kijátszásához kell. A „teppelés” a mana kinyerésének mozzanata.
Az ember lánya, kedvesét szerető, és általában nyitott teremtés lévén, igyekezett megismerkedni a szabályokkal. Ennek elsődleges akadálya a Magic első számú szabálya volt: minden alól van kivétel. A lapok öt színbe sorolhatóak, kivéve azokat a lapokat, amelyek nem. A meccset az a játékos nyeri, aki 20 életpontból előbb viszi le ellenfelét nullába, kivéve, amikor más nyer és másért. A meccsek során az ügyesebben összerakott pakli, és a nagyobb játéktudás a döntő, kivéve, amikor a szerencse.
Mindegy. Az ember lánya úgysem világbajnok akar lenni, csak intellektuális éhségét szeretné csillapítani. A Magicet pedig erre találták ki. Elképesztően magával tudja ragadni a fogékony elméket, bárki kreatív energiáit mozgósítani tudja, hiszen a lapkészlet nagysága szinte végtelen számú paklitípust hozhat létre. Ezek jellemzése jó eséllyel meghaladná a cikk terjedelmi lehetőségeit, elég annyit megjegyezni, hogy egy Budaörs-Újpest autóutat az elvetemültek könnyedén képesek a legújabb paklik telefonos megtárgyalására fordítani, olyan verbális kifejezéstárral, amelyből a sofőr – cikkünk szerény szerzője – valljuk be, kukkot sem értett. Ezzel együtt jóleső érzéssel vetette oda, szőkeségének minden magabiztosságával és lazaságával a végén: na, mikor teppelitek a manát?