A Földközi-tenger medencéje a szõlõ- és borkultúra egyik központja. A gyümölcs és a nemes ital derûje, ragyogása a Dionüszosz-kultusz óta töretlenül õrzi isteni eredetét. S hogy mindkettõ nagy hatású gyógyszer? Ki ne hinné elsõ szóra, ha valaha is belekóstolt egyikbe, másikba?
Kevesen gondolnak bele, hogy a bor az egyetlen ital, amely egész életében folyton-folyvást tisztul. Még akkor is, ha lassan elszaporodnak benne az úgynevezett harmadlagos ízek. E nedű lehetne akár az emberélet szimbóluma is. Mert a mi életünkben is először a friss bogyóíz, az elsődleges gyümölcsízek dominálnak – ez a gyerekkor és ifjúság –, aztán a rafináltabb, összetettebb gyümölcsízek, mint például a birs, körte, ananász, banán, mangó, amelyekben a savak is fontos szerephez jutnak – ez a felnőttkor –, és végül a nehézkes, kesernyés magízek, a mandula, mogyoró, csokoládé, kávé – ez az öregség. S mindezek együtt, egyetlen italban! Amíg a bort issza, kedves olvasó, gondoljon bele: mindig teljes életet szürcsöl, kortyol, legyen az bomlott íz vagy harmonikus!
A bor pedig mindössze egyike a számos erjesztett italnak! S ha mennyiségben nem is állja a versenyt a sörrel, ezzel a másik zseniális erjesztménnyel, ízgazdagsága messze felülmúlja azt – mondom ezt akkor is, ha a sörivók megharagszanak.
Hogy a bor kis mennyiségben gyógyszer, közhely. Régebben maguk az orvosok ismerték el, a növekvő leánykáknak, akiknek arcán pír helyett sápadtság ült, napi egy-két pohárkával írtak fel vérszaporítónak. Ma már köztudomású, hogy a tannin, a vörösbor csersavainak főnöke egyike azon savaknak, amelyek az érbetegségek hatékony ellenszerei. Borivó országokban kevesebb az infarktus. (Persze, ezt ne tulajdonítsuk csupán a bornak: a borissza vidékek délen helyezkednek el planétánkon, ahol a nagyobb meleg miatt az egész élettempó lassúdabb.)
A szőlő és a bor kultuszáról, pozitív és negatív élettani hatásairól, az alkoholbetegekről bővebben olvashatsz a Családi Lap októberi számában.