Jus primae noctis. Ezzel a nagyszakállú, csikorgós latin kifejezéssel jelölték a középkorban a földesúrnak azt a jogát, hogy jobbágyai férjhez menõ leányai vele töltsék el az esküvõ utáni elsõ éjszakát.
A történeti krónikák ilyen esetekről főleg Francia- és Németország, illetve Itália egyes vidékeivel kapcsolatban tesznek említést. A 17. századtól kezdve a földesúr ezért ajándékot adott, vagy a jobbágy pénzzel megválthatta. Mikszáth már azt írja, hogy az első éjszaka jogáról vidám nevetéssel beszélgettek a fiatal urak, az ezüst kupácskákat hajtogatva. Szóval nem vették azt olyan nagy sérelemnek
” Még hogy ez nem nagy sérelem?!
Lehet, hogy ők, a fiatal magyar uracsok nem vették rossz néven a dolgot, de erről inkább a szerencsétlen lányokat kellett volna megkérdezni! Van-e annál embertelenebb és aljasabb dolog, mint egy érintetlen, feltehetően másba szerelmes, fiatal lányt arra kényszeríteni, hogy egy ismeretlen, hájas földesúrral töltse az éjszakát?
Ami persze elfogadott volt a középkorban, ma már szerencsére nem az. A feudalizmus a múlté, Magyarország demokratikus jogállam, a nők és a férfiak azonos jogokat élveznek, legalábbis az Alkotmány előtt. Egy kicsit elgondolkodva a nők és férfiak helyzetén, vajon miért érzem mégis azt, hogy a nők társadalmilag még mindig alávetett helyzetben vannak a férfiakhoz képest? Vajon miért van az, hogy az európai kultúra és annak értékrendszere többre tartja a férfiakat és a férfiasságot?
Csak ki kell nyitni a tévét, és látni, hogy átlagban háromszor annyi férfi beszél a televízióban, mint nő. Egyetlen tévé-műfaj nincs, amiben több nő szerepel, mint férfi. Vajon miért elfogadott a nő alávetett szerepe a dekorációként funkcionáló és szelíd pornográfiába bújtatott szexuális tárgy szerep, a háztartási alkalmazott szerep, vagy a felmagasztalt, ám a valóságban igen kevéssé megbecsült anyaszerep?
Lehet, hogy tévedek, de én úgy érzem, hogy az első éjszaka joga” a mai napig tovább él a társadalomban. A nő teste éppúgy ki van szolgáltatva a társadalmi hatalommal rendelkező férfiaknak, mint a középkorban. Az erőszak azonban sokkal finomabb módon jelentkezik: az agresszió áldozata nem a nő fizikai teste leszámítva a házastársi erőszakot , hanem a nő (testének) társadalmi ábrázolása. Soha nem értettem például, hogy a pár évvel ezelőtti óriásposzteren, a jó fekvésű telkeket” hogyan lehetett asszociálni a női testtel? Ezt bizonyára a focimeccseket- és akciófilmeket néző, elhízott, sörözős-mackóalsós-atlétatrikós macsóknak találták ki, a nyakkendős-Gucci öltönyös, zseléshajú macsók. A kép nyilvánvalóan nem ilyen egyszerű: ezekre a kérdésekre minden önállóan gondolkodó nőnek magának kell választ találnia.