Násznappal

A „gólya-elmélet” tényleg elmélet volt, és nem egy a felvilágosult nemzedék röhögtetésére kitalált, újmódi vicc. Aki elgondolkozott ennek a rejtélyes madárnak az akcióján, az előbb-utóbb még el is fogadta, hisz azt is meg tudta magyarázni, hogy mitől lesz egy kis gyerek például fekete hajú (a gólya egy kéménybe helyezte), vagy mitől lesz szőke (a szárnyas kézbesítő tejfeles fazékba ejtette); és egyébként a gólya elég termetes állat egy kis teher cipeléséhez. Meg kell hagyni, van benne logika.

Ha előbb nem, a nászéjszakán az elmélet nagy veszélybe került. Az ekkor bekövetkező „sokkszerű megpróbáltatás” elől a szülői házba visszamenekülő asszony esete bár nem volt általános, de ritka kivételnek sem számított. Többek között erre is vonatkozott az a tréfás szólás, hogy: „Nem jó a szomszédbul kutyát, macskát, s felesíget venni”, mert ahogy a jószág is visszaszökik a régebbi gazdájához, az asszony is hazamegy panaszra a szülői házhoz, különösen, ha az közel van.





Nagyanyám, mindenesetre, maradt; de ha ezek után – teszem azt – naplóírásra adta volna a fejét, nos, akkor az éjszakáról és annak részleteiről nemigen tudott volna számot adni. Azt hiszem, szeméremérzete nem engedte, hogy asszonykorára sokkal tájékozottabb legyen, mint annak előtte volt. Erről faggatva mindig csodálkozás és értetlenség ült ki az arcára.
Szégyenlőssége hasonlított az egyszeri lányéra, akiről az járta, hogy csak olyan legényhez akart hozzá menni, „akinek nincs egy csepp farka se”.

Végzetét mégsem kerülhette el. Fülébe jutott ugyanis egy furfangos legénynek ez a különös kívánság, aki – mivel vagyona is volt a lánynak – csalárd tervet eszelt ki. Amikor hősnőnk kikönyökölt az ablakon, a legény szekerével lassan elhajtott előtte, és végtelen szomorúsággal ezt énekelte ökreinek: „Hí, csonka-bonka szarvatlan,/ Mert gazdátok farkatlan.” A lány erre nem volt rest, behívatta magához, majd pár nap elteltével hagyta magát megkérni. Fejezetekre bontva (és mély-értelmű címekkel ellátva) az esküvő után ez történt:

A nászéjszaka

Eljött a nász estéje. És el is múlt. A legény óvatosabb volt annál, hogy ukmukfukk feltárja magát. Szerszámát hátrakötötte, és nem ért arájához. A nászéjszakát alkalmasabb időre halasztotta.


Egy új elmélet születése

Az alkalom a kaszálón érte őket. Mivel nem lehetett állandóan rejtegetni a rejtegetni valót, a kaszálón végül napvilágra került az igazság. Rögvest meg is kellett magyarázni előkerülését és funkcióját. „Ilyen nagy melegben, ennyi kaszálás után – mondta a legény – hűtő nélkül nem tudnék dolgozni. Ez az én hűtőm.”


Nászéjszaka fényes nappal

Történetünknek most következik el döbbenetes fordulója; mert mit válaszolt a lány e hír hallatán? Ezt: „Hej, te! Milyen nagy melegem van nekem is. Nem tudnál egy kicsit meghűteni vele? Ezek után mindig együtt hűsöltek, amíg meg nem haltak.
A mese tanulságai mindenki számára kiviláglanak (de azért elmondom őket):

1. A „gólya-elmélet”-et le kell cserélni egy hihetőbbre és humánusabbra.

2. A nászéjszakának meg kell adni a módját, akár késleltetés árán is.

3. Kaszálni érdemes.