A nem is olyan távoli múltban a tágabb rokoni kör megbotránkozását vonta maga után, ha híre ment, hogy a házasulandó nõszemély hált már férfival a nászéjszaka elõtt is.
Manapság már a leendő vőlegényt sem érdekli a néhány évtizeddel ezelőtt még mindenkit lázba hozó kérdés: szűz-e a menyasszony vagy sem. E motiválatlanságot semmi esetre sem a férfi választottja irányában érzett érdektelenségével, esetleg túlzott szemérmességével próbáljuk magyarázni. Úgy tűnik, a házasulandó férfiak döntő többsége el sem tudja képzelni, hogy leendő hitvestársa nem volt más férfival megismerkedésük előtt.
Sőt, mintha nagyszüleink fiatalságának értékrendje mára éppen az ellenkezőjére fordult volna.
Kissé lesajnálóan elmosolyodunk, esetleg megdöbbenünk, ha megtudjuk valakiről, hogy a nászéjszakáig várt azzal, hogy odaadja magát egy férfinak. Mielőtt pálcát törnénk valamelyik felfogás mellett, érdemes eltöprengeni a férfi és a nő szüzességgel kapcsolatos elvárásain.
A férfiak többsége nem gondolja komolyan, de titkon mégis reméli, hogy választottját rajta kívül más nem érintette. Ami tehát nem is olyan régen még gyakran valóság volt a férfi számára, az mára a fantázia birodalmába került. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elképzelt nem valósulhat meg. Amennyiben a nő példás feleség akar lenni, és úgy gondolja, hogy ennek része az is, hogy ura kívánságait minél nagyobb mértékben kielégíti, valószínűleg célravezetőbb, ha nem létesít kapcsolatot férfiakkal házassága előtt.
A férj titkos vágyának beteljesítése nem pusztán a férfi örömét, de a nő megbecsülését is szolgálhatja. A helyzet azonban sajnos nem ilyen egyszerű. Bár a nő áldozathozatala valóban erősítheti a házastársi köteléket, erre garancia természetesen nincs, sőt az is előfordulhat, hogy a férj éppen azokat a női praktikákat fogja hiányolni hitvesétől, amit csak a házasság előtti kapcsolatokban lehet elsajátítani. További problémát jelent, hogy ha fel is tételezzük, hogy a férjek többsége számára valóban nagy adomány egy szűz feleség, ebből nem következik automatikusan az is, hogy a jövendő feleség számára hasonló örömmel járna szűzen férjhez menni. Sőt, bár a férfiak többsége titkon egy szűz arában reménykedik, a hölgyek nagy részét mégsem egy még ismeretlen férfi elvárásai, hanem saját motivációik vezérlik.
Ebből következően szívesen tesztelik a férfiakat a házasság előtt, hogy aztán majd a felhalmozott tapasztalat birtokában jól tudjanak választani, ha jövendő gyermekeik apjára kell rátalálniuk. Számos nő azért nem képes felvállalni a szűz nő szerepét, mert túlságosan egyoldalúnak érzik a kívánalmat. Egyik oldalon mindent odaadni, míg a másik oldalon mindent megkapni. Arra a kérdésre, hogy szűzen, vagy a szüzesség elvesztésével vágjunk bele a házasságba, pusztán egyénre szabott válaszok adhatóak. Annyit talán mondhatunk, hogy azok a nők, akik számára saját nőiségük megismerése legalább olyan fontos, mint az anyaság, szüzességük elvesztésével ne várjanak a házasságig, hiszen utólag, a házasságban bizonyos önmegismerési lehetőségek megszűnnek. Ellenben ha a hölgy elsődleges célja az anyai és hitvesi szerep elvárásainak való minél jobb megfelelés, nem veszt sokat, és adott esetben még nyerhet is, ha testének világát csak férjének tárja fel.