A pszichológiát nagyon sokan áltudománynak tartják, mondván, a pszichológus is csak ember, legalább annyi problémával, mint bárki más a világon, és ezért nehezen hiszik el, hogy képes objektívan látni és kezelni az emberek lelkét.
De gondoljunk csak bele, hogy a körzeti orvos is gyógyít, mások egészségéért küzd, de ő is elkapja az influenzát, zsíros ételeket eszik, habár tudja, hogy ez árt a koleszterinszintjének, és lehet, hogy kevés tejet iszik, pedig megtanulta, hogy így megelőzheti a csontritkulást. Mégis lehet kiváló szakember, mint ahogyan egy pszichológus is foglalkozhat kompetensen az emberi lélek rejtelmeivel, annak ellenére, hogy van saját kialakult személyisége, értékrendje, előítéletei.
Mint ahogy nincs két teljesen egyforma külsővel rendelkező ember, így nincs két mindenben megegyező személyiség sem. Számtalan tényező befolyásolja, hogy milyen emberek leszünk. Rengeteg elméletet állítottak fel, hogyan fejlődik énünk. Egyes szakértők úgy tartják, hogy személyiségünk egy részét genetikailag hordozzuk magunkban, és életünk folyamán ez módosul, illetve kiegészül újabb elemekkel a környezeti hatásoknak megfelelően. Bizonyításul egypetéjű ikerpárokat figyeltek meg, akiket a sors szeszélye elszakított egymástól, teljesen eltérő környezetben nevelkedtek, mégis felfedezhetőek voltak bennük azonos alapvető jellemvonások.
Mások úgy tartják, hogy mindenki tiszta lappal indul, és később az élet iskolájában megszerzett ismeretek szerint alakul ki jellemük. Az anya-gyermek kapcsolat már a születéstől kezdve befolyásolja későbbi énünket, sőt a terhesség alatt is formálódik a magzat személyisége. Egyszerű példa erre a zene szeretete. Egyes szakértők azt vallják, hogy az a muzsika, amit az édesanya a terhesség utolsó néhány hónapjában hallgat, a gyermek számára is kedves lesz. Ha operarajongót akarunk nevelni gyermekünkből, érdemes már a világra jövetel előtt ráhangolni a magzatot Verdi, Mozart darabjaira.
Születés után a kisded viharos sebességgel sajátítja el a szülei, és az őt körülvevő emberek által látott viselkedésmintákat. Így például, nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus családi életet élő szülők gyermeke kisebb valószínűséggel lesz agresszív, lázadó alkat (persze nem kizárt), mint egy zűrős famíliába született csemete, ahol a szülők maguk is zaklatottabb idegrendszerűek. Az iskolai közösség, a kamaszkori lelki hullámvasút tovább alakítja a személyiséget, de még a tévében látott filmek, reklámok is hozzátesznek egy lapáttal. A filmekben látott szuperhősök, és hősnők viselkedése éppúgy modellként szolgál, mint tanárnő, akibe az osztály minden második férfipalántája szerelmes.
Számos személyiségfejlődés-elmélet létezik. Híres pszichológusok, mint Freud, Erikson, Berne, Piaget, Selman, és még sorolhatnánk más, más szempontból közelítették meg a témát. Elméleteik nem feltétlenül mondanak ellent egymásnak, de mindegyikük másra fekteti a hangsúlyt. Nincs egzakt válasz, hogy személyiségünk alakulását mi befolyásolja. Miért lesz valaki ideges típus, miért szétszórt, miért hiperaktív, miért romantikus alkat? Talán mert kiskorában ráerőltették a bilire, vagy édesanyja a terhesség alatt súlyos lelki traumán ment át, vagy egyszerűen genetikailag ilyen természetet örökölt? A válasz nagyon összetett, és talán nem is kell keresni. Ilyenek lettünk, és ezzel a személyiséggel kell gazdálkodnunk egész életünkben.