Egy nap LUXus

Hegedűs Noémi | 2004. Október 13.
Szerencsés októberi napra virradt a LUX sms-játékának nyertese, Tordai Éva. Három barátnõjével hatalmas limuzinban begördült a budapesti Arany János utcába, a Pomo d’oro nevû LUXus étterem elé.





Az utcán gyorsan csődület támadt, és mindenki azt bámulta, ki érkezhetett meg ilyen elegáns ruhában, ilyen fekete LUXus autóban, ki lehet az, aki elé az étterem olasz tulajdonosa, Gianni személyesen jön ki az utcára.

Aki edződött már különböző magazinok Átváltoztatjuk! rovatán, pontosan tudja, hogy bárkiből nem lehet sztárt, modellt, lélegzetelállító nőt varázsolni. A vakszerencse azonban most mellénk szegődött.

„Éppen hazafelé mentünk az egyetemről – mondja Góra Kati, a szerencsés lány egyik barátnője –, amikor csörgött Éva telefonja. Csak azt láttam, hogy borzasztóan örül valaminek, akkor tudta meg, hogy ő nyerte meg a LUX, siker, fény, csillogás nyereményjáték egyik tündöklő éjszakáját. Az egész nap azzal telt, hogy tervezgettünk: milyen lesz a ruhánk, milyen lesz a sminkünk, mit fogunk csinálni. Nagyon örültünk.”

A nyertes Tordai Éva nemcsak szemtelenül fiatal a maga húsz évével, de kívül-belül született sztár. Úgy áll, úgy mosolyog, úgy ül le, mintha évek óta erre a szerepre készült volna. Ahogy kiszáll a limuzinból, természetesnek veszi, hogy elismerő morajlás fut végig a nézőkön, igen, ő ilyen. Fiatal, magas, büszke és csinos. Még Gianni is meglepődik, amikor a négy egymáshoz öltözött lány a jövő szezon divatszíneiben, merész vonalú ruháiban körbeveszi őt.






Az étteremben aztán már senki nem lepődik meg semmin, ez nem az a hely, ahol egymást fixírozzák a kedves vendégek. A házigazda bort kínál a lányoknak, majd az első koccintás után felajánlja Évának, hogy megmutatja birodalmát.

Mielőtt bárki rosszra gondolna, elárulom, az eldugott kuckó a pizzasütő kemence mellett van, ott, ahol a vendég által megálmodott pizza perceken belül elkészül. Higgyék el, elképesztő illatok érkeznek onnan, csak erős idegzetű szakács lehet képes arra, hogy a megsült tésztát tányérra pakolja és ne a hasába. Hát itt tanította meg Gianni Évát eredeti, olasz pizzát sütni. Ennek érdekében leszedte szakácsáról a kötényt, és Évára adta, így a gyönyörű mályvaszínű ruha már nem lehetett lisztes. Aztán nyújtotta, forgatta, aztán megint nyújtotta, megint forgatta, megpakolta paradicsomszósszal, mozzarellával, sonkával és gombával, végül egy hosszú lapáton betolta a kemencébe.






A másodikat már Éva készítette. „Nagyon ügyes volt – mesélte utána Giannai –, nehéz elsőre meghúzni egy olasz pizzatésztát, Évi rögtön megtanulta. A mozdulatok most már megvannak, csak meg kell kérni a szülőket, hogy építsenek a kertben egy fatüzelésű kemencét, hogy tudjon gyakorolni.”





A rendelést az étterem főszakácsa vette fel, persze nem ártott a házigazda gondos tolmácsolása, az úr ugyanis olasz volt. És hogy mi került végül az asztalra? „Nem akarom, hogy salátázzanak – folytatta kedves magyarsággal Gianni –, elsődlegesen azért, mert egy-két darab mindig megakad a foguk között… De komolyan, egy jó tésztát fogok ajánlani, aztán grillezett halat, végül olyan desszertet, amiben sok vaníliás krém lesz a karamellizált rétestésztában, gyümölccsel. Azt ajánlom, három-négy napig dugdossák a mérleget otthon, mert ez a vacsora nyomot fog hagyni rajtuk.”

A négy újdonsült sztár végül is remekül érezte magát alkalmi sminkjében és a ruhákban.
„Nagyon nagy élmény volt – mondta Tordai Éva –, nemcsak az átváltoztatás, hanem a limuzin is, ahogy néztek az emberek, hogy kik ülhetnek ilyen nagy autóban. Az étterem kellemes hely, és Gianni is nagyon aranyos, közvetlen. Ugyanúgy viselkedik, mint bárki más.”

Este aztán négy, gyönyörűen sminkelt farmeres lány szállt be a pontosan érkező autóba, hogy Gödöllőre induljanak, a kollégiumba. Mert másnap már kezdődött az iskola.








Fotók: Bege Nóra
Exit mobile version