| Palotás Petra – Kattints a képre! |
– Legutóbb a Bangkok titkairól, az első regényedről beszélgettünk.
– Tényleg! Most pedig már csak négy hét, és elkészülök a második könyvemmel, amely várhatóan tavasszal fog megjelenni. Lassan két éve írom, de már tűkön ülök, hogy befejezzem.
– Ez a könyv más lesz, mint az előző?
– Lényegesen nagyobb durranás lesz,
legalábbis a hatodik érzékem ezt súgja. Van benne valami, ami nagyon új. A négy lány története a főhősnő, Rebeka naplószerű írásaiból bontakozik ki, de a dialógusok nagy része és a lányok kapcsolatai az esemeseikből ismerhetők meg.
– Mennyire hasonlít rád a főszereplő?
– Egyik szereplőt sem a magam vagy a barátnőim képére mintáztam, mégis megjelennek bennük a környezetem jellemző vonásai. A történeteket is a valóságból lopkodtam. De annyira összekevertem, hogy nem lehet azonosítani az eredeti sztorikat. Azért a barátnőimmel megbeszéltem, hogy elolvashatják a kéziratot. Nem szeretném ugyanis, ha valaki megbántódna, mert magára ismer.
– Még mindig gyertyafénynél, a cicád társaságában írsz?
– Van gyertya és cica is! A nyugodt írásnak csak apróbb technikai hátráltatói vannak, ugyanis még mindig nem sikerült beköltöznünk a párommal az új lakásba. Az albérletünk pedig nem ideális helyszín.
– Ritkán mesélsz a párodról.
– Annyit elárulhatok, hogy a kedvesem szakmabeli, de távol a képernyőtől. Két éve vagyunk együtt, és nekem ő az első, akivel együtt is élek.
– A harmonikus együttélést tanulni kell. Aki azt mondja, hogy nagyon könnyű és egyszerű, az nem mond igazat. És ez teljesen független az érzelmektől.
– Mindig is önálló voltál!
– Bizony! Nehéz volt feladnom a függetlenségemet, de állítom, hogy megérte. Bár még mindig dolgozom rajta.
– A háziasszonyszereppel hogy állsz?
– Egyszerűen fizikai képtelenség, hogy én végezzek el minden házimunkát, amikor néha éjjel esek haza egy-egy forgatásról. A főzés területén viszont sokat fejlődtem az elmúlt egy évben. A baj csak az, hogy a párom nagyon jó szakács, nem lehet egyszerű dolgokkal elvarázsolni, és ha valami nem sikerül, megmondja a véleményét. Én meg a kis hiú Oroszlán-lelkemmel magamra veszem.
– Rendesen alakítjátok egymást, ezek szerint!
– Persze. A párom hatására barátkoztam meg a síeléssel és más télisportokkal, én pedig Ázsia szeretetével fertőztem meg őt. Már másodszor megyünk síelni, pedig nem is vagyok ügyes, de ez egyáltalán nem zavar!
– Német és kommunikáció szakos bölcsészként mikor fertőzött meg a televízió?
– Gazdagréten nőttem fel. A lakótelepnek az volt az előnye, hogy hozzánk korábban bejöttek a műholdas csatornák. A suliban ez nagy dolognak számított. Folyton a német adókat néztem. Határozottan emlékszem arra, amikor felmerült bennem, hogy műsorvezető leszek. Anyukám szerencsére támogatta az ötletet! Annál is inkább, mivel előtte színésznő akartam lenni. Az érettségi után felvételiztem az egyetemre, és szinte ezzel egy időben jött az első televíziós lehetőség.
– Nem tekintem bűvös határnak, de azért elgondolkodtat. Megnyugtat, hogy látom magam körül a nálam hét-nyolc évvel idősebb barátnőimet, akik szuperül néznek ki, és elégedettek az életükkel. Ám a legjobb példa számomra az édesanyám, aki idén hatvanéves lesz. Fiatalos gondolkodású, és nagyon csinos. Tavaly például nagy akaraterővel leadott húsz kilót.
– Milyen családban nőttél fel?
– Bár a szüleim kiskoromban elváltak, sosem romlott meg a viszony közöttük. Van két bátyám, akiket imádok. Biztos háttérként állnak mögöttem. János hatására tavaly elkezdtem tanulni és dolgozni pénzügyi területen is. Annyira kedvet kaptam a dologhoz, hogy amikor időm engedi, dolgozom egy pénzügyi tanácsadó cégnél. A tanulóéveimet taposom, de már vannak szakmai sikerélményeim.
– Öt év múlva miről beszélgessünk?
– Addigra szeretnék egy-két gyerekes, csinos anyuka lenni, aki nem hagyta el magát, és képes elcsábítani a férjét. Amellett elégedett írónő, túl az ötödik regényen. Akkor már meg merném kockáztatni, hogy írónak nevezzem magam, ma még nem tenném. Szeretnék továbbra is képernyőn maradni, persze eltalálva a megfelelő egyensúlyt anyaság és munka között. És remélem, ugyanazok maradnak a barátaim, akik most vesznek körül!
A teljes cikket a Maxima kedden megjelent 7. számában olvashatod el!