Megdolgoztam a ráncaimért

Nézem a tévében, láttam színpadon, voltam koncertjén – mindegyik egyértelműen róla szólt. Karizmatikus egyéniség, azonnal magára vonja a figyelmet, ezért teljesen normális elvárás részemről, hogy egy energiabombára számítok. De nem azt kapom. Egy kicsit fáradt Szulák Andrea érkezik, és ez meglep engem.

– Rossz passzban vagy? Azt hittem, két vidám Vízöntő fog egymással csacsogni.

– Nem, egyáltalán nem vagyok rossz passzban, csak beszedtem valami vírust. Elég vacakul érzem magam, innen megyek is az orvoshoz.

– Akkor külön hálás vagyok, hogy nem mondtad le a találkozónkat.

– Fel sem merült bennem. A színpadon ennél sokkal többet kell kibírnunk, ha megbetegszünk, vagy valami lelki dolog ér. Egyébként is volt kedvem a beszélgetéshez. Ma már ritkán vállalok interjút, megnézem, kivel ülök le, és melyik lap kér erre.

– Ezt nagyon köszönjük, de akkor miért érzem azt, hogy tele van veled a sajtó?

– Mert jól lehet velem eladni dolgokat, ezért akkor is megjelenik rólam ez-az, ha egy árva szót sem szóltam az ügyről.

– Mert?

– Mert nyugodt, hogy úgy mondjam, unalmasan jó az életem. Ez pedig nem téma az újságoknak. Persze emlékszem az időkre, mikor még én is tudtam örülni olyan apró képes beszámolóknak, hogy: itt a nyár, Szulák Andi idén először nyalt el pár gombóc fagyit. Jó, ez túlzás, de körülbelül erről szóltak ezek a kis színesek. És ezek sem magam miatt voltak fontosak, hanem az én drága anyukámnak. Hogy a kislánya, lám, benne van az újságban. De mióta ő nincs, már inkább kimaradok ezekből.

– Nincs szüksége arra egy médiaszemélyiségnek, hogy tudjanak róla?
 
– Lehet, hogy szerénytelenül fog hangozni, de már letettem annyit az asztalra,
hogy ne annak alapján ítéljenek meg, olvas­nak-e a magánéletemről, vagy sem. Nyilatkozom arról, hogy nemrég volt bemutatóm a Játékszínben, a Csin-csin, hogy készülök egy új szerepre a Naftalinban, hogy túl vagyok egy sikeres turnén, de azt nem fogom elmesélni, az ágy melyik oldalán alszom én és melyiken Gábor.

– Két éve megjelent könyvedben mégis sok mindent kiadtál magadból.

– Valóban, de azt a véletlen szülte, ártatlan csetelésből indult. Egy fáradt estén összeakadtam egy érdekes levelezőpartnerrel, egy férfival – így indult, és aztán ebből született a könyv.

– Kapcsolatok is születnek ilyen ártatlan csetelésből. Ti is elmeséltétek egymásnak a legféltettebb titkaitokat, ilyenkor az emberben akaratlanul is elindulhat valami. Meg sem érintett a szerelem szele?

A cikk folytatását a Maxima 23. számában olvashatjátok el!